Tebenned bíztunk eleitől fogva... főoldal | hírek | kisfilm | régi rádiós | könyv | imádságok böjtre | üzenőfal | adatvédelem | kapcsolat

2020. május 20.

Mit tanulhatunk a tyúkeszű állattól?

"Jeruzsálem, Jeruzsálem,
aki megölöd a prófétákat,
és megkövezed azokat,
akik hozzád küldettek,
hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet,
mint a kotlós a csibéit szárnyai alá,
de nem akartátok!"

(Lukács evangéliuma 13,34)

Tyúkjaink Húsvét táján elkezdtek kotyogni, nem akartak leszállni a tojásokról. Reggelre látom aztán, hogy egy másik tyúk is elült mellette. Hogy össze ne vesszenek, két egyforma kartonládikót állítottunk a sarokba. De persze, hogy mindegyik a kuckósabbat akarta. Reggel, amikor megnéztem őket, az, amelyik megkaparintotta a jobb helyet, vígan ücsörgött a tojásokon míg a másik jajveszékelve járkált, és egy tojás sem volt alatta. A bal oldali tyúk az összeset átkotorta a saját fészkébe! Úgy veszekedtek, tologatták a tojásokat egyik fészekből a másikba, hogy egyetlen tojás sem tört össze! Végül valahogy kiegyenlítődtek a fészkek, és egy papírkarton darabbal jeleztük számukra, hogy vége a torzsalkodásnak. Nehéz volt nem arra gondolni, hogy mi emberek is valami hasonlót teszünk a magunk kis szemétdombján. Nem nyugszunk, amíg nem a mi fészkünk lesz teltebb. Nem így gurigázzák a pénzt ma a világban? Egyik kontóról a másikra kerül, és miközben mi nézzük az eseményeket, ezek az aranytojások nem törnek össze, csak egy másik fészekbe kerülnek.
Aztán kikeltek a kiscsirkék. A kotlósok jól tudnak számolni. Éppen huszonegy nap elmúltával kimentem az ólba, és csipogás hallatszott alóluk. Az ősanya képe jelent meg ebben a kis állatban. Még egy nap kellett, mire leszálltak a tojásról, méghozzá a két kotlós együtt. Mint valami vár úrnői, járnak-kelnek azóta az udvarban az aprónéppel.
Amikor mi szülők kiabálunk gyerekeinkkel, pontosan tudjuk, mekkora marhaságot csinálunk (nem tyúkságot). Ilyenkor azt érem el, hogy a gyerekem is ordibálni fog, és nem azt, hogy majd mindig megteszi azt, amit hangos szóval mondok. Nagyon emlékszem arra a pillanatra, amikor óvodás lányom ordította: "Én ezt így nem bírom tovább!" Megdöbbenve álltam a szoba közepén: "Ezt kitől hallottad?" Szorongásom kérdezte ezt, mert tudtam, hogy amolyan pontos, tudományos lábjegyzet volt ez, szó szerint idézett. A tyúkész is tudja ezt: kiszórja a tyúkok elé a magot, kopogtat a csőrével, és a kicsik is ezt teszik. Kapirgál, mutatja a tyúkábécét, amit sebtiben meg is tanulnak a csibék.
Másnap reggel első utam ismét a tyúkokhoz vezetett. Dermesztő látvány fogadott. Az ól elülső részében van a többi tyúk, köztük hevert három kis csirke-hulla. Ezek lehettek a legfürgébbek, átszöktek egy kis nyíláson. A tyúkok pedig, – ezek a rettenetes mindenevők – kikaparták a szemüket. Estére egy kiscsirke magába roskadva gubbasztott, de az anyja már nem figyelt rá. Éjszakára behoztuk, de így is vége lett kurta életének. Amikor megérzik a halál szagát az állatok kicsinyeiken, otthagyják őket. Furcsa, de „természetes” válasz ez az élet körforgására.
Az pedig még furcsább, hogy az életben legtöbbször a fürgék és a gyengék vesznek oda. A természet a végleteket lefaragja. Sajnos a Dózsagyörgyök és Kisbicebócák génjei nem igen szaporodnak. A középszerű emberek lesznek a nagy túlélők. Ez történik a tyúkudvarban is, akár tetszik ez, akár nem.
A Bibliában egyetlen helyen szerepel a tyúk, mint állat, akkor Isten lényének a hasonlata. A virágvasárnapi kavalkád része ez a néhány mondat, amit Jézus Jeruzsálem fölött mond: Lukács 13,34:" Jeruzsálem, Jeruzsálem, te, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam gyermekeidet összegyűjteni, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok!"
Isten szeretne minket szárnyai alá gyűjteni. Ahogyan a mi tyúkjaink alól is csak ki-kikandikálnak a csibék, ha hideg van. A kiscsirkének nem kell ezt elmagyarázni. Az embert azonban talán túlságosan nagyra nőtt agya akadályozza meg abban, hogy egyszerűen odabújjon, ahol jó lenni!