Református Félóra
"Tebenned bíztunk eleitől fogva..."
Református Félóra - 2017. március 15.
(részlet a műsorból)

"És leült Jézus a templomperselynek átellenében, nézte, hogy a sokaság miként dob pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat tett bele. És egy szegény özvegyasszony is odajött, két fillért, azaz egy negyed pénzt dobott bele." Márk 12,41

"Vigyázz, hogy világosat gondolsz, avagy sötétet, mert amit gondolsz azt megteremtetted." - írja Weöres Sándor a Teljesség felé című kötetben. Amit gondolunk, azt egy kicsit meg is teremtettük. Minden, ami rossz, belőlünk, a rossz gondoltainkból származik, ezt mondja Jézus. Ezért a gondolatainkkal kell valamit kezdenünk, ha szeretnénk, hogy Jézus elé álljunk. De hát ez a legnehezebb! A gondolataink olyan szabályozhatatlanul keringenek bennünk. Vajon van arra esély, hogy megtisztítsuk ezt a kusza, össze-vissza, szinte hínáros valóságot, amik a gondolataink?
Állítólag egyszer egy király régen, Görögországban a delphoi jóshoz fordult egy bizonyos ügyben. A jós elmondta válaszát, de a király kételkedett benne. Erre a király visszaüzente a jósnak. Nem hiszem, amit mondasz, csak akkor, ha megmondod, mit csinálok most. A válasz-üzenet a következő volt. A király a szobájában van, és eszik. A jós könnyen kitalálta ezt, hiszen, aki kételkedik, aki magát őrli, aki nem hisz, az egyedül van és magával törődik. Van egy, a lelkünk mélyéig hatoló erő, amely azt súgja nekünk, te vagy, magad vagy, ne higgy senkinek, törődj magaddal, ez az erő bezár, ez az erő elfordít a napfénytől és lefele húz.
Ebben a történetben Jézus a templomban valószínűleg ugyanannak az erőnek volt kitéve. Dühös volt. Dühe oka a templomi képmutatás volt. De keresett egy kicsi képet, amely a szíve tápláléka lehetett, ami egészen pozitív. És megtalálta. Volt egy özvegyasszony, aki hitt. Megnyugodott, felállt, és odament a tanítványaihoz. Látjátok, ő beletette a perselybe az egész életét. Ő hisz Istenben. És ezzel a lélekkel megnyugodott, továbbment, bizakodva új erőt kapott.
Kérdés, vajon észre vesszük-e magunk körül azt, ami jó? Merthogy a farizeusokat észrevesszük az egészen biztos. Látjuk azt a sok rosszat, ami körülöttünk van a világban? Napról napra még meg is erősítik a hírekben. Akkor most igyekezzünk a jóra figyelni! Manapság nagy divatja van a pozitív gondolatoknak. Legyél pozitív! Figyelj a jóra! Könnyű mondani! Kell valami alap ahhoz, hogy pozitívan gondolkodjunk. Nevezzük ezt az alapot gondolatböjtnek. Elhatározom, hogy megkeresem azt a kicsi kis jót, amit Isten most nekem elküldött. Elhatározom, hogy nem ennek a világnak az értékrendje fog számítani az életemben, hanem Istené. Jézus nem engedte, hogy a lelkét eluralja a saját rossz érzése, a hitet kereste és nem a hitetlenséget.
A böjt jó alkalom arra, hogy kitisztítsuk a szívünket! És ezzel együtt a szemünket. Ne azt vegyük észre, hogy mink nincs, hanem, hogy mink van, mint ez az asszony. Ez az asszony talán elmenet ezen a napon dolgozni, és rájött, hogy egy sor özvegyasszony van, aki ma nem tudta ezt megtenni. Sokan vannak, akik ezerszer nyomorultabbak nála, hiszen ő nem éhes. Kitisztult a látása. Rájött, hogy az Isten az élet, Istentől kapunk mindent, nem kell félnie. Egyszerre eldobta azt az összes vacogást, ami minket is jellemez, hogy jaj, mi lesz holnap, hogy fogok megélni, mit fogok enni, hol lakom, és csak úgy bedobta a napszámát.
A böjt lényege ez a ráhagyatkozás. Ennek a világnak a lényege a takarékosság. A böjt lényege a nagyvonalúság. Ennek a világnak a lényege a kiszámíthatóság, a beosztás. A böjt lényege, hogy meglátom Isten világának a rendjét, amely ugyanúgy itt van közöttünk. Ez a világ ennek a világnak a kérlelhetetlen rendjét látja, hogy a nagyhal megeszi a kishalat. Ez az özvegyasszony abban győzte le ennek a világnak a rendjét, hogy Istenre bízta az ítéletet. Nem állapította meg, hú de sokat adok. Azt sem mondta, milyen kevés az, amim van. Isten majd eldönti, hogy ez sok vagy kevés.
Ezt a böjti lelkületet adja meg nekünk Isten! Ámen.

A MŰSOR SZÖVEGE
www.tebennedbiztunk.hu - 2009 - Minden jog fenntartva