Tebenned bíztunk eleitől fogva... főoldal | hírek | áhítatok | archívum | imádságok böjtre | üzenőfal | adatvédelem | kapcsolat

2018. október 23.

Élet-mélység

"Én vagyok az élet" (János evangéliuma 14,6 )

Mit jelet az, hogy élek? Vajon azt, hogy megszülettem, meg fogok halni, és e két pont között vagyok most éppen? Élek, mert a körülményeim lehetővé teszik? És a madár, amelyik berepült a kávézóba, vajon meddig élt igazán? Vajon miért van az, hogy egy plázában néhány galamb megszokja, és képes alkalmazkodni a furcsa körülményekhez? De vajon az is meddig...? A kis fiókák képesek majd sokáig élni? Az élet nem élet igazán, ha szeretnénk repülni, de nem tudunk. A földön az élethez először kialakultak a megfelelő körülmények. A biológusok beszélnek "őslevesről", meg "őspizzáról", amiben összesűrűsödtek szerves anyagok, és megjelentek a baktériumok. Mindig igaz az, hogy csak akkor nevezhetjük életnek az életet, ha a magának megfelelő körülményekben zajlik. A galamb nem él, amikor szenved egy üveg mögött. Ki kell segíteni arra az életre, amely az övé. Az ember is csak akkor él, ha ezt a teremtett világot megismeri, mint a saját otthonát. Amikor kimegyek a kertbe, lefekszem az avarba, úgy érzem, hogy élek. Ez az a világ, amelyhez tartozom. Fent a hegyen volt egy fa, amelyiken sokat üldögéltem, imádkoztam. Néhány év alatt elkorhadt. Visszaadta életét az erdőnek. De ezzel nincsen semmi baj, mert az erdő életének lényege a harmónia. Menedéket ad, mindent visszaforgat és életté tesz. Erről Lechner Judit biokertésszel beszélgettem:

„Itt van ez a csodálatos kis élő együttes. Első ránézésre káosz van. Mindenféle bokor egymás hegyén hátán. De ha megfigyeljük éveken keresztül, akkor azt látjuk, hogy először megjelent itt a vadrózsa, ebbe belehullott egy vadkörte magja, majd a juhar. Minden az erdő létrejötte felé törekszik. A mi éghajlati övünkön ez erdőben van a legtöbbféle növény és állat. A fák megtartják a vizet, búvóhelyet adnak az állatoknak, a széndioxidot a levegőből kivonják, erre semmi más nem képes. Az erdő egymásra épülő közösség. Ez nem emberi mutatvány: A vadrózsának tüskéi vannak, de annak nem az a szerepe, hogy önmagát védje, hanem a benne élő juhart. Amikor pedig az fölé terebélyesedik, azt leárnyékolja, és ezek a cserjék elpusztulnak. Nem árucsere, hanem adakozó bőség van, ez a teremtés logikája.”

Jézus az élet. Ő az a közeg, amelyben élhetünk. Mélység és találkozás. Pilinszky János így írja: „Az emberi élet - úgy érzem - csak kívülről nézve hat egyenes vonalnak, mely a bölcsőtől a sírig vezet s ott megszakad. Úgy érzem, mindannyiszor meghalunk, amikor valóban élünk,… s mégis végtelenszer megsokszorozva visszakapjuk önmagunkat.”