Tebenned bíztunk eleitől fogva... főoldal | hírek | áhítatok | archívum | könyv | imádságok böjtre | üzenőfal | adatvédelem | kapcsolat

Református Félóra - 2012. július 4.

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntöm hallgatóinkat! Fekete Ágnes vagyok, az adás szerkesztője.
A nyári szünet sok gyereknek öröm, de nagyon sok gyereknek unalom és sok szülőnek gond. Mai első beszélgetőtársunk arról a kezdeményezésről beszél, amely nemsokára indul el Budapesten, a Vérmező utcában. Jelenleg a Szilágyi Dezső téri református imateremben működnek. Egy olyan klubot indítottak el, ahova szívesen látnak fiatalokat, akik értelmes együttlétre vágynak, egyszerűen szeretnék jól érezni magukat. Azt remélik, hogyha ez sikerül, akkor nem kell majd mindenféle szereket használniuk a fiataloknak ahhoz, hogy jól érezzék magukat.

Ifjúsági klub plakátja, Tisztás Közösségi Hely, Válaszút Misszió


Victor István: A Válaszút Misszió egy pályázat kapcsán elindított egy Tisztás Közösségi Hely nevezetű ifjúsági klubot. Július elsejétől költözik ide a Vérmező utcába. Ennek az a célja, hogy nem feltétlenül drogfüggő, hanem problémás fiatalokkal foglalkozzon, illetve nekik teret adjon. Szabadidejükben megoszthassák búbánataikat, vagy ha lejönnek leckét írni vagy játszani, arra is legyen egy helyük.
Fekete Ágnes: Elképzelünk az erdőben egy tisztást. Innen jött a tisztás kifejezés?
Victor István: Itt a Vérmező utcában ez az egyetlen udvar és onnan jön a tisztás. Szeretnénk, ha az emberek jól éreznék magukat a tisztáson. Az emberek nagy általánosságban vágynak egy szép, romantikus tisztásra és azt feltételezzük, és tapasztaljuk, hogy ha valakinek van egy ilyen helye, akkor valószínűleg nem lesz szüksége tudatmódosító szerekre, vagy nem kell tablettákat szednie, hogy jó érezze magát.
Fekete Ágnes: Most egy zümmögő kórus felvétele volt. Ez micsoda?
Victor István: Megálltunk néhány helyen a városban, metróban, az utcán és hangolódtunk, zümmögtünk. Megálltunk és egy frakkba öltözött karmester vezényletével úgy, ahogy az illik elkezdtünk csendben, zárt szájjal zümmögni. Ami nem egy óriási hang, majdnem csend, de mégis hallható. Azt gondolom és azt is tapasztaltuk, hogy ahhoz, hogy az ember egy kicsit magára és másokra valamint az Úr Istenre tudjon figyelni, ahhoz ilyen hangolódásra van szükség. S szeretnénk reklámozni is ezzel ezt a klubot egy klipben, hogy hangolódjunk.
Zümmögő kórus
Fekete Ágnes: Az ember egy bizonyos értelemben egy rezonáns térré, egy hangszerré válik. Nem?
Victor István: Ha egy térben két gitár van, és az egyik megpendül, a másikhoz hozzá sem kell nyúlnunk, mégis elkezd zengeni. Mindnyájan ismerünk jó hangulatú embereket és szeretünk ott lenni körülöttük. Ismerünk olyan segítőket, akik nagyon rá tudnak hangolódni búbánatos emberekre és ez nekik jót tesz.
Fekete Ágnes: Ez a Tisztás klub olyan tér lenne, ahol szeretnétek ilyen rezonáns térré válni?
Victor István: Ilyen rezonáns térré, igen, ahol helyben is együtt lehet lenni és havonta egyszer az ifjúsággal kirándulni mehetünk a természetbe, bringázhatunk, vagy víz közelébe juthatunk.
Fekete Ágnes: Ha jól értem, akkor itt a prevenció, a megelőzés lenne a lényeg.
Victor István: Ez annyiban más az előző programokhoz képest, hogy idáig kemény kábítószerfüggő fiatalokkal foglalkoztunk, most viszont az egészséges fiatalokkal szeretnénk foglalkozni, hogy ne legyen szükség rá. Az eddigi program problémaközpontú, hadd legyen ez a program egészség központú, hogy kapjon támogatást, az egészség és az élet. Ezek az alapvető célok.
Fekete Ágnes: Mi lesz ott? Hogy kell elképzelni ezt a programot?
Victor István: Ott lesz néhány önkéntes segítő, akik mindenfélét tudnak. Ruhatervező, hegymászó, barlangász és bicikliszerelő is van köztük. Ha sikerül ezek mentén találkozni és egymásra hangolódni a betérő fiatalokkal, azt gondolom, hogy az egy jó dolog.
Ez egy viszonylag nagy pincehelyiség. Délután háromtól este nyolcig lesz nyitva hétköznaponként. Le lehet ülni egy tea vagy egy zsíros kenyér mellé, társasjátékozni lehet, vagy csocsózni, részt lehet venni egy színházcsináló műhelyben vagy egy filmkészítő műhelyben, ahol lehet készülni az ünnepekre. Vannak olyan kreatív barátaink, akik azt mondták, hogy az ünnepek előtt segítenek felkészülni formálisan is az ünnepekre.
Fekete Ágnes: Lesz érdeklődő?
Victor István: Ez jó kérdés, még nem tudom rá a választ. De azt látom, hogy ha végigmegyek az utcán vagy felülök a metróra, nagyon sok a szomorú fiatal. Néha üde foltként jelenik meg, ha valaki mosolyog vagy látszik, hogy jól érzi magát. Sokszor ezek sajnos külföldiek, de nagyon sok itthoni boldog fiatalt is láttam már, mert mostanában keresem őket. Nekem is szükségem van rá, hogy ilyenekkel találkozzam.
Fekete Ágnes: Azt látom, hogy pólusosan szétválik a társadalom. Vagy már drogozik, vagy nincs szüksége ilyen prevencióra.
Victor István: Én egy erdőben nőttem fel, úgyhogy tudom mit jelent fáradságos utak után néha megállni egy tisztáson. Ez nagyon jót tud tenni az embernek. Azt hiszem, ez így működik lelkileg is.
Fekete Ágnes: Szóval abban reménykedtek, hogy létezik ez a közbeeső réteg, akiket még el lehet érni?
Victor István: Idáig sikerült, egy nagyon kirekesztett réteget elérni. A közbeeső réteg a legnehezebb, mert otthon van a világban és jól van. Ha, vele találkozunk, akkor ő meg tud valamit adni. Az önkéntesekre gondolok, akik jelentkeztek, szívesen adnak valamit. Ez a program nyitott bárkinek, annak ellenére, hogy református hátterű.

Ének:
Légy az én álmom, a szívem tiéd
Nem hódol másnak a föld és az ég
Gondod megőriz, míg felkél a nap
s ha végleg elalszom, Uram, hadd lássalak!
Ha szólok, te szóljál, nem kívánok mást!
Ha nézek, te nézzél, ha látok te láss!
... én Krisztusom
A mindenség ura vagy te, légy otthonom!

Fekete Ágnes: A közösség érzése valóban nagyon fontos, különösen is elidegenedő világunkban. Vannak olyan területei az országnak, ahol nehéz a közösség megélése. Például a Dunántúlon, sokkal kevesebb református él, mint Tiszántúlon ezért ott a református embereknek még nagyobb szüksége van arra, hogy érezzék azt a nagy közösséget, amibe beletartoznak. Ezért szervezik meg most már hagyományosan a REND Találkozót, a Református Egyházi Napok - Dunántúl rendezvényt. Az idén Székesfehérváron voltak az elmúlt hétvégén. Először Farkasné Riskó Zsófiát hallják, aki az egyik szervező volt. Részleteket is hallhatunk majd Steinbach József püspök úr prédikációjából, de több résztvevő is megszólal az összeállításban. Kiss Sándor járt a REND Találkozón.

REND-logó, Székesfehérvár


Kiss Sándor: Honnét érkeztek?
Résztvevő: A Bakonyszentkirályi Református Egyházközségből. Mi ketten csesznekiek vagyunk a többiek szentkirályiak. Nagyon szép alkalom volt. Örülünk, hogy itt lehetünk.
És még szeretnénk megérni a két év múlva Őriszentpéterben tartandó REND-et is.
Kiss Sándor: Őriszentpéter azért jó messze van.
Résztvevő: Igen, messze van hozzánk, de már voltunk ott kirándulni az egyházzal.
Mi Szentkirályhoz tartozunk. Szentkirály az anyaegyház. Minden vasárnap kilenc órakor van istentisztelet. Huszonheten, harmincegyen szoktunk lenni a templomban.
Kiss Sándor: Hány fős falu?
Résztvevő: Ötszázharminc. Most már nagyon fogyunk. Sok üdülőház van a faluban, ahol nem laknak ott.
Elmegyünk minden vasárnap az istentiszteletre. Azt tartjuk: "Áron is megvegyétek az alkalmat". Mindig megsegíti a Jóisten az embert mindenben.
Kiss Sándor: A fiatalok is mennek?
Résztvevő: A fiatalok is. A fiamék is. Örülök ennek. Van két unoka azok is el szoktak jönni.
Kiss Sándor: Most is itt vannak?
Résztvevő: Most nincsenek, mert a menyem falujában búcsú van és odamentek. Elhoztam volna különben őket. Tegnap jöttek haza a hittantáborból, Vinyében voltak a Tiszteletes úrral.

Kiss Sándor: Mit jelent a Református Utca elnevezés itt a REND-en belül?
Farkasné Riskó Zsófia: A Református Utcában hatvan sátrat állítottunk fel, ahol bemutatkozhatnak a Dunántúli Református Egyházkerület intézményei, református és más keresztyén felekezethez kötődő könyvkiadók, illetve dunántúli kézművesek. Hálásak vagyunk azért, hogy a nagy hőség ellenére is sok ezer ember eljött. Az egész Dunántúlról több mint tízezer fő regisztrált. A szervezés már a tavalyi év tavaszán elkezdődött. A Református Utcát pedig tavaly ősszel kezdtük el szervezni. Volt egy olyan nap, amikor a százat elérte az egy nap lebonyolított telefonok száma.
Kiss Sándor: Meg is számoltad őket?
Farkasné Riskó Zsófia: Kénytelen voltam. A REND találkozót minden alkalommal más egyházmegye szervezi, ennek ellenére, vannak kidolgozott módszerek, arra, hogy mit hogyan csináljunk. A Református Utca szervezése során az a gyakorlat, hogy az egyházkerület hívja meg az egyes szervezeteket, intézményeket. Székesfehérvár városától is kaptunk sátrakat és faházakat. A cserkészek nagyon komoly munkát végeztek. Öt napon keresztül állították fel a helyszínek pavilonjait, színpadjait és a sátrainkat is. Bármilyen kérésünk volt, ők berendezték. Ez volt az első olyan REND találkozó, amikor a fiatalok számára is szerveztünk programot. Ez volt a TRENDifi. Ingyenes sátrazási lehetőséget biztosítottunk a részükre. Ez az ő számukra tulajdonképpen egy hétvégi program volt, közös étkezéssel, közös áhítattal, ébresztővel, reggeli tornával. Biztosítottunk nekik koncerteket illetve fiataloknak szóló beszélgetéseket, például mátrix-beszélgetéseket különböző korosztályok számára.

Kiss Sándor: Zöld pólós, cserkészjelvényes, cserkésznyakkendős fiatalt szólítottam meg. Ki vagy? Honnét jöttél?
Kiss Bence: Kiss Bence vagyok és Kőszegről jöttem. Meghirdették a cserkészeknél, hogy lehet segítőnek jelentkezni a REND-re és mi kaptunk az alkalmon, hogy szolgálni tudjunk. Ketten jöttünk Kőszegről, de összesen több mint hatvan cserkész van itt.
Kiss Sándor: Mi a feladatotok?
Kiss Bence: A csoportok fel vannak osztva területekre és ott mindenfélét csinálunk. Széket pakolunk, a víz utánpótlásról gondoskodunk. A regisztrációs főbejáratnál is segítünk és a fiúk este a biztonsági őröknek segítenek őrizni, meg az embereket a jó irányba terelni.
Kiss Sándor: Ebben az óriási hőségben biztosan sok vízre volt szükség.
Kiss Bence: Igen. Tegnap százhúszszor ment el kétszáz. Tizenegyezer pohár. Nagyon jó látni és jó érzés, hogy az ember szolgál az embereknek és látja, hogy örülnek ennek. Olyan dolgot csinálunk, amivel ők fejlődnek és Istenhez közelebb kerülnek, van vizük, boldogok, nézik a sátrakat. Vannak készenléti srácok is. Őrajtuk is nagyon ritkán látni, hogy elfáradtak, mert szerintem kapnak erőt az imaháttérből is, meg Isten támogatja ezt az egész dolgot, mert ők is így magukban forgatgatják.
Kiss Sándor: A sok munka mellett azért részt tudsz venni a programokon is?
Kiss Bence: Igen, amikor visszük a vizeket a REND sátorba, ott egy-két mondatot, gondolatot el tudtunk csípni és ez nagyon jó volt. Az istentiszteleten most zászlót tartottam és ott nem lehet mozgolódni így tudtam koncentrálni az elhangzottakra. A Bolyki Brothers-t is hallgattam. Őket mindig nagy csodálattal hallgatom.
Kiss Sándor: Egy papírcsákó van a fejeden. Gondolom a meleg ellen.
Kiss Bence: Így van. Tegnap egy kicsit megbökött a nap. Kerestem sapkát és a Reformátusok Lapja sátránál az egyik munkatárs gyártott csákót nekem, ami nagyon jó, mert könnyű és nyomda illatú, amit nagyon szeretek. Véd is és viccesen néz ki.

REND



Résztvevő: Polgárdiból jöttünk.
Kiss Sándor: Az itt van a közelben.
Résztvevő: Örültünk, hogy eljöhettünk. A meleget nehezen bírtuk. Nálunk most nincs református istentisztelet a dunántúli templomokban. Azért jelentkeztünk, mert mi rendszeresen járunk a templomba.

Kiss Sándor: Császár Ernő fazekasmesterrel beszélgetünk Kismarosról, itt a lehetőségek piacán. Milyen portékákat látunk itt?
Császár Ernő: Hagyományos fazekas termékek. Próbáljuk egyformára csinálni, de néhány milliméteres eltérés még a pálinkáspoharak között is van,így lesz minden egyes tárgy egyedi. Ebben a mesterségben ez a szép. Hála Istennek ezek a hagyományos sütő-főző edények újra divatossá váltak.
Kiss Sándor: Látok itt egy olyan edényt, ami leginkább egy református úrvacsorai kehelyre hasonlít.
Császár Ernő: Már készítettünk kerámiából református úrvacsorai kelyheket is, bár ezt nem annak szántuk.
Kiss Sándor: Ez a régi áldás nekem is új volt.
Császár Ernő: Egy kis csavar van ebben a dologban, mert ez egy régi ír áldás, és mi vettük a bátorságot, hogy egy magyar népies tányérba beleírtuk.
"Legyen előtted jól kitaposott út!
Hátad mögül fújjon mindig a szél!
A nap melegen süsse arcodat!
Az eső puhán essen földjeidre!
S míg újra találkozunk,
Hordozzon tenyerén az Isten!
Ámen."

Kiss Sándor: Ezt kívánom neked!
Császár Ernő: Köszönöm szépen!

Steinbach József



Steinbach József:
"Ti vagytok a föld sója." Nem felszólító módban: legyetek! Nem feltételes módban: ha lennétek! Nem jövő időben: majd egyszer lesztek. Hanem kijelentő módban van: "Ti vagytok a föld sója." Jézus Krisztus annak vesz bennünket, amivé formált, amivé a saját erőnkből soha nem lehetnénk, de általa már most azok vagyunk. Só vagyunk, nem cukor. Ízesíteni kell az életet és nem édesíteni. Nem a felszínen mozogni. Nem az érzelmekre hatni. Só vagyunk és nem magamutogató showműsor. De nem nálunk van ez a só. Ezt határozottan hangsúlyozza az Ige: Jézus Krisztus a só. Akit az élő Isten a halál mélységéből bányászott ki - hogy a képnél maradjunk - egyedül Jézus Krisztus a só és mi, akik benne vagyunk, általa vagyunk só ebben a világban. E kijelentésből következik egy figyelmeztetés, a só megízetlenüléséről. A só, mint nátrium-klorid soha nem ízetlenül meg, de így van a görögben: nem bolondul meg, nem vetkőzik ki önmagából. A só, só marad, ahogy Jézus Krisztus mindig Jézus Krisztus marad és a keresztyénség akkor lehet sóvá, ha Jézus Krisztussal áldott kapcsolatban marad. Közösségileg és egyénileg egyaránt. A só nem ízetlenül meg, Jézus Krisztus mindig ugyanaz marad, de figyelmeztet az Ige: a keresztyénség megízetlenülhet. Ha a só megízetlenül, mivel lehet az ízét visszaadni? Ezt pontosan így lehetne megmagyarázni, hogy ha a keresztyénség megízetlenül, mivel lehet az ízét visszaadni? Tudjátok, amikor azt kérdezzük, hogy hogyan lehet vonzóbbá tenni a keresztyénséget? Hogyan lehet hatni az emberekre? Milyen technikákat, milyen módszereket kell alkalmazni, milyen missziói stratégiákat, akkor mintha ezt kérdeznénk, hogy mivel lehetne a keresztyénség ízét visszaadni, miközben a lényeg hiányzik. Urunk, Jézus Krisztus jöjj! Só kell! Jézus Krisztus kell! Isten fiaivá kell lennünk! Akik szelídek, tiszták, irgalmasok, akik békességszerzők, akik szegények, mert a világ szemetét kidobták a szívükből, hogy Krisztus számára legyen hely a szívükben és aztán nyitni tudjanak a világ felé.
Mit tesz a só? A só egyrészt ízesít? Megízesíti az ételt. Feloldódik az ételben. Eltűnik. Nem ő a lényeg. Az ízét érezzük. Nem véletlen, hogy az étlapokon soha nem szerepel só önmagában, pedig milyen fontos. Nem az étlapokon kell jelen lenni a keresztyénségnek, hanem feloldódni, eltűnni a világban, szeretettel, alázattal, hittel, emberi életekben feloldódni, ízesíteni kis adagokban, mert a só kis adagokban ízesít. Keresztyén testvérem, úgy tudod ízesíteni ezt a világot, hogy ne légy sok! Nincs annál taszítóbb, amikor mi keresztyének nem szelíden, hanem valamiféle kibeszélhetetlen agresszivitással vagyunk jelen a világban. Mint ahogy a só kisadagban elég, mi is tudjunk így alázatosan, de határozottan kevésnek lenni ebben a világban és akkor leszünk többek. Apró szemekben ízesít a só, apró, de hatalmas dolgok által ízesíthetnénk meg egymás életét. Egy kicsit több idő egymás számára, több mosoly, több figyelmesség, több odaadás az, ami ránk bízatott az ízesítés szolgálata a tartósítás szolgálata, az életmentés szolgálata, ezért a világért, nézni a világ felé. Szeretni az embereket, megérteni őket, elfogadni őket és élvezni, élni eléjük az evangéliumot. Mi vagyunk a föld sója és hassunk sóként ebben a világban! A Mindenható Isten áldjon meg bennünket ebben! Ámen.

Ének:
Jézus köszöntelek, százszor, ezerszer
Téged köszöntelek ezerszer
Szívből köszöntelek Megváltóm
Százszor, százszor, ezerszer
Oh, Jézus, oh, Jézus.

Téged imádunk, Jézus, oh, Jézus,
Áldunk, imádunk, oh, Jézus.
Szívből imádunk Megváltónk,
Égi Urunk imádunk, Jézus, oh, Jézus.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

Regionális ifjúsági találkozót rendeznek Csillagpötty címmel július 4. és 7. között Hajdúböszörményben.

Egyházkerületi kórustalálkozót lesz július 7-én, szombaton reggel fél tízkor a Sárospataki Teológiai Akadémia imatermében.

A XVII. Nemzetközi Népművészeti Tábort július 8. és 15. között rendezik Vésztőn.

A július 9-ével kezdődő héten számos gyülekezetben lesz gyermek és ifjúsági tábor. Többek között a tiszáninneni egyházkerület zenei tábort tart Galyatetőn. Bábos tábort rendeznek Budapesten, a Reménység Szigetén. Dunaharasztin angol nyelvi tábor lesz a Debrecen Nagyerdei gyülekezet pedig Sátoraljaújhelyen tart egy többgenerációs táborba.

Lélekfrissítő rétegalkalmakat tartanak július 9-től két héten keresztül esténként 18 órakor Komáromban. Lesznek előadások nőknek, férfiaknak, fiataloknak és nyugdíjasoknak is.

Dr. Pálhegyi Ferenc vezetésével csendeshetet tartanak ezen a héten házaspároknak Dömösön a Bibliacentrumban.

A balatonszárszói SDG Hotel a szálloda újranyitása alkalmából kedvezményes családi nyaralásokat kínál (vass.pal@sdghotel.hu 0630 811 4557) a Mátraházi Református Üdülőben is akciós pihenő hétvégeket hirdetnek augusztus 3-tól és 10-től. (refudulo@gmail.com 06/30/205-8568)

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Pál apostol Római levelének 9. fejezetéből a 16. verset!

Grafika: www.simongaleria.hu


"Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené" (Róma 9:16.)

Isten nem a mi kedvünk szerint irányítja a dolgokat, hanem szuverén Úr. Erről szól ez a mondat és ez nekünk nagyon nehéz. A mondat első felét halljuk erősebbnek, a tagadást. Nem azé, nem az enyém, nem a futásomé, nem az akarásomé az élet. Hiába hirdetik fennen, hogy szaladj és megkapod, minden a tiéd a lehetőségek teljes tárháza a tiéd, ez a nemzedék szabadságra született; ha az első hivatalba bekényszerülünk, azonnal kijózanodunk. Ez a világ nem a lehetőségek tárháza. Ha Istenre nem is gondolunk, akkor is észre kell vennünk azt a millió korlátot, ami futásunkat akadályozza.
Isten Igéje nem árul zsákbamacskát, az első szava ez, nem. Akkor kié, a szerencsés nyertesé, aki lusta, aki még futni sem akar, a tunya, a magát elhagyó emberé? Amikor az ember csak a nemig jut el, addig, hogy akaratommal nem irányíthatom Istent, sokszor megfogalmaz ilyen kérdéseket, amelyek burkolt vádak az ég felé: Akkor nem a jó emberé? Isten nem segít, hiába igyekszem? Ilyen mondatok szokták elhagyni a szánkat. Bármennyire nehéz, bármennyire beleragadunk ebbe a ragadós földbe, Isten felemeli tekintetünket. Nem azé, hanem a könyörülő Istené. Az élet nem a mi kezünkben van, Istené itt minden. A tagadás ellenére van ebben valami nagy öröm is, hiszen ha hátratekintünk életünkben, nem a jó Isten rendezett el mindent úgy, hogy még éljünk? Minden ajándék. Százszor is átéljük, hogy kevés az emberi erő, és ha nem lett volna ott mellettünk vagy felettünk, akkor szinte elveszünk. Nem a nem erős ebben a mondatban, hanem az igen. A könyörülő Isten ad és adott mindent.
Sok otthon falán ott található egy kis írás, amely a lábnyomokról szól. Egyszer valaki azt álmodta, hogy az Úrral együtt menetelt az úton, miközben életének egyes jelenetei villantak fel előtte az égbolton. Két sor lábnyomot látott a homokban, egymás mellett haladva, a sajátját és az Úrét, aki ott ment mellette. Amikor az utolsó jelenethez érkezett, visszatekintett a lábnyomokra és észrevette, hogy az út folyamán sokszor csak egy sor lábnyom volt látható. Arra is felfigyelt, hogy az életének legkeservesebb szakaszainál fordult ez elő. Bántotta a dolog és megkérdezte az Urat: Uram, te megígérted, hogyha egyszer elhatároztam magam és követlek, akkor te mindig velem jársz életem útjain. De íme, a legnyomasztóbb esetekben csak egy sor lábnyom látható. Nem értem. Akkor hagytál volna el, amikor a leginkább szükségem volt rád? Az Úr így felelt: Gyermekem, én, szeretlek téged, és sohasem hagynálak el. A megpróbáltatás idején, amikor úgy szenvedtél, amikor csak egy sor lábnyomot látsz, akkor karjaimba vettelek és úgy hordoztalak. Ámen.