Tebenned bíztunk eleitől fogva... főoldal | hírek | kisfilm | régi rádiós | könyv | imádságok böjtre | üzenőfal | adatvédelem | kapcsolat

Református Félóra - 2012. július 18.

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Nyár van. A gyerekek táborokban vannak. Most két ilyen helyre látogatunk el. Először egy cserkésztáborba megyünk. Azért szeretem a cserkészetet, mert életre neveli a gyerekeket. Meg kell tanulniuk egyedül lenni egy erdőben, egy ponyva alatt elaludni, és nem örökké félni mindentől. Maguknak főzni, és közösségben dolgozni. A másik, ami jó a cserkészetben, hogy a nagyobb gyerekekre felelősséget bíznak. Úgy válhat valaki felnőtté, ha megtanul, a kisebbekre vigyázni. A rover, vezető cserkész fogadalom tétel tetszik nagyon. Ezt fogadják: "Tudom, hogy lemondással jár ez a feladat, mégis vállalom. Tudom, hogy saját erőmből nem vagyok rá képes, de Isten segítségével, mosolyogva igen." A 433. csapat táborában jártunk a nyílt napon.

433. Cserkészcsapat


Vezető: Ez egy négyesfonás, ahol minden szálnak jelentése van: a hit, a hűség, a szeretet és a szolgálat. Minden fogadalomtevő a csapatban font egy ilyen négyesfonást. Ezt adjuk most körbe. Ebben a kötélben már benne van az idei fogadalomtevők saját darabja is.
Vezető: Körlet utánam! A Béka és a Harcsa őrs vezetésével, lépéstartással, lépés indulj! Bal, jobb, bal...
Nem loptam én életemben,
csak egy csikót Debrecenben,
mégis rám verték a vasat,
babám szíve majd meg hasad.
Vezető: Vigyázz! Esőkabátért, pulóverért oszolj!
Szülő: Úgy szeretem, hogy ezeknek a gyerekeknek mindegy, hogy esik vagy fúj. Én ugyanilyen vagyok. Mások már szaladnak, én meg azt nézem, hogy mi a baj.
Ének és csatakiáltások
Vezető: Tábor, vigyázz! Remélem, senkinek nem veszi el a jókedvét ez a kis víz fölülről!
Cserkészek: Nem.
Cserkészlány: Ez a pohártartó, evőeszköztartó...
Cserkészlány: ... és lecsöpögtető...
Cserkészlány: Itt egy asztal, ott egy pad. Itt egy fedeles kuka meg egy csajkatartó.
Fekete Ágnes: Milyen volt a tábor? Meséljétek el!
Cserkészlány: Bujkálunk az erdőben és önállónak érezzük magunkat az egész táborban, de főleg a számháborúban.
Fekete Ágnes: Hogy nézett ki egy nap?
Cserkészlány: Fölkeltünk hét körül, aztán volt reggeli torna.
Cserkészfiú: Zászlófelvonás és az őrszemek, konyhások, vízhordók és tisztaságiak szolgálatátadása.
Fekete Ágnes: Egyik vízhordó átadja a másiknak a tisztet?
Cserkészfiú: Igen. Zászlófelvonástól zászlófelvonásig tart a szolgálat.
Cserkészfiú: A reggelihez meg kell kenni a kenyereket, meg kínálni kell a teát és a vizet. Ebédnél ugyanez van. A vacsoránál meleg étel van, akkor csak a vizet kell kínálni, mert akkor minden őrs odamegy a lábasával a konyhához és adnak nekik ételt.
Vezető: Számomra a cserkésztáborok mindig egész évet meghatározó élmények voltak kinn a természetben. Isten szeretetének az alkotásai között összehangoltan szeretetben együtt élve dolgozva tíz napot. A hétköznapjaimat is meghatározta.
Részlet az előadásból:
Mesélő: Kedves Nézőink! Önök a Sherben-woodban című sorozatunk, befejező részét láthatják most. Az epizód tartalma megtekinthető a teletext 433. oldalán. Az előző harminckét rész tartalmából. Oroszlánszívű Richárd Anglia királya, keresztes hadjáratra indult és országát öccsére, a gonosz és hataloméhes János hercegre bízta. János herceg azonban zsarnokoskodott a nép felett.
János herceg: Csak fél adag párizsis kenyeret fogtok kapni.
Mesélő: Amikor Richárd hírt kapott öccse gonosz tetteiről, hajón indult haza Angliába, de a tengeren hajótörést szenvedett és a német-római császár fogságába esett.
- Te vagy-e Robin Hood?
- Én vagyok és jöttem megbosszulni apámat. Most azonnal összeszedem az embereimet és lerohanjuk Nottingham városát.
- Lassan a testtel! Mi békében éltünk idáig. Inkább meghúzódunk.
- Ezentúl nem lesz béke!
- Eddig még én voltam Sherwood ura. Hozzátok az íjamat! Célba lövünk.
Mesélő: Mindenkinek felhívom a figyelmét, hogy ezt otthon ne próbálja ki!

Vezető: Vigyázz! Elsőként az apród ígérettétel következik.
Vezető: Ők egyel kisebbek, mint a kiscserkészek. Azért kapnak még csak apródnyakkendőt, mert a tábor még nekik nagyon nehéz lenne.
Vezető: Igyekszem okosan szeretni...
Apródok: Igyekszem okosan szeretni...
Vezető: segíteni az embereket.
Apródok: segíteni az embereket.
Vezető: Védem, gondozom az állatokat és növényeket.
Apródok: Védem, gondozom az állatokat és növényeket.
Vezető: Énekeljük el a cserkészindulót!
Fiúk fel a fejjel a harsona zeng,
Álljunk csatasorba vidáman!
Ránk vár a világ ez a harc a mienk,
Katonái vagyunk valahányan!
Jó fegyverünk, izmos karunk,
Égő szemünk, s vidám dalunk!
Amerre nézünk, megterem,
A győzelem, a győzelem!


Vezető: Köszönöm, hogy ilyen szépen végigálltátok ezt a fogadalomtételt és az esőben is ilyen jól bírtátok. Mosolyogva. Lehet, nem is áztunk meg annyira. A szülőknek is köszönöm, hogy ilyen türelemmel végigállták a szakadó esőben is, de nyilván a gyermekekről vettek példát, akik kitartók voltak az egész táborban.
Vezető: Tábor, vigyázz! Nyílt nap folytatásához, örüléshez oszolj!

Fekete Ágnes: Következő táborunk helyszíne Aszód. Ott évek óta ökumenikus napközis tábort tartanak. A tábor főszervezője Lorencz Klára és Kovácsné Blaskó Mariann. Hallhatjuk még Barthos Gergely lelkipásztort, Smorgun Oxána bábost, Katonáné Kovács Erikát és több résztvevőt. A helyszínen Kiss Sándor járt.
Kisfiú: Volt egy király és volt egy szolgája, akinek százezer volt a tartozása. Könyörgött a királynak, hogy ne kelljen kifizetnie. A király meg is könyörült rajta. Amikor ment haza, útközben találkozott a barátjával.
Kisfiú: Azt mondja, hogy add nekem vissza azt a száz dénárt, amit kölcsönadtam neked. Mondta a másik szolga: én nem tudom, most ezt visszaadni. És akkor elkezdte fojtogatni és az volt a vége, hogy a szolga bevitte az őrhöz, hogy zárja be a börtönbe. Akik ezt látták, azok odavitték azt az embert a királyhoz, aki megharagudott rá és kiengedte azt a szegény szolgát, akit bezáratott, és őt zárta be a helyére.
Kiss Sándor: Mi volt ennek a tanulsága?
Kisfiú: Hogy az Úr megbocsát nekünk, mi meg nem bocsátunk meg az embertársainknak. És hogy bocsássunk meg nekik!
Kiss Sándor: Te megbocsátottál valakinek itt a héten?
Kisfiú: Igen. Voltak olyanok, akikkel összevesztünk és megbocsátottunk egymásnak.
Kisfiú: Fontunk gyöngyöt is. Követ festettünk és fociztunk. Játszottunk olyat, ami hasonlít a kriketthez. Lehetett bábot is csinálni és sakkozni is.
Kiss Sándor: Neked melyik tetszett a legjobban?
Kisfiú: Nekem a foci.
Lorencz Klára: Aszódnak nagyon különleges adottsága ez a vegyes vallású természete. Eredetileg a török hódoltság után evangélikus város volt. A kihalt városba telepített be a földesúr, főleg evangélikusokat, és német iparosokat. Majd lassan-lassan katolikusok is kerültek ide, de sokkal kisebb létszámban. Nyilvánvalóan az együttélés folyamán házasságok kötődtek. A temető is közös. Közös földben nyugszanak az evangélikus és katolikus hívek. Igazából a város a mindennapjaiban éli az ökumenét, mivelhogy a családok is ökumenikusak. Szerintem nagyon nagy előny és adottság az evangélikus gimnázium is, ahol hét-nyolcszáz gyerek van együtt. A gyerekek kétharmad része furcsamódon katolikus, mivel a környék katolikus. A város most már fele-fele részben evangélikus és katolikus és van egy baptista és egy református gyülekezet is. A környékbeli falvak mind katolikusok. Úgy gondolom, hogy a mai fiataloknak és a gyerekeknek már igazából nem téma az, hogy melyik felekezethez tartozom, hanem Jézushoz tartozom és nem is akarják, hogy mi a különbségekre oktassuk őket, hanem azt keresik ők maguk is, hogy mi a közös.
Kiss Sándor: Növekszik a résztvevők száma?
Lorencz Klára: Hála Istennek növekszik. Először harmincegynéhány gyerek volt. A második évben egy turnusban hetven gyerek, de az nagyon soknak bizonyult. Most már harmadik éve, két turnusban rendezzük meg a tábort és minden turnusban ötven körüli a létszám.
Kiss Sándor: Az ökumenikus imahétről januárban sokat hallunk, de ökumenikus gyerektáborról én még nem hallottam.
Kovácsné Blaskó Mariann: A Jóistentől jött az ötlet. A harmadik gyermekünk születése után, amikor visszamentem dolgozni, csodálkozva láttam, hogy milyen sok szabadságom van, mert a gyesen töltött időre is kiszámították. Úgy gondoltam, hogy ebből is szeretnék tizedet adni az Istennek. A baptista gyülekezet nagyon parányi ahhoz, hogy egymaga megrendezzen egy ilyen gyermektábort és mivel nagyon jó a kapcsolat az aszódi felekezetek között, ezért gondoltam, hogy megosztom ezt az ötletet a többi egyház lelkésznéivel illetve női segítőivel, akik nagyon lelkesedtek.
Kiss Sándor: Melyik évben indult ez a tábor?
Lorencz Klára: 2006-ban. Azért lelkesedtem én is Mariann ötletére, mert nekem is három gyermekem van és mindig szenvedtem amiatt, hogy nagyon kevés a szabadsága annak, aki nem az oktatásban dolgozik és nagyon nehéz megoldani a hosszú iskolai szüneteket. Nekem csak így gondolat szinten volt meg, de Mariannál ez megfogalmazódott, és így alakult ki Aszódon ez az ökumenikus napközi.
Kiss Sándor: Annakidején mit szóltak hozzá a reformátusok?
Barthos Gergely: Azt nem tudom, mert akkor én még nem voltam itt. Azt tudni kell, hogy itt Aszódon a reformátusság elég fiatal. Maga a gyülekezet nemrégen indult be a mai formájában és így még kis létszámú. De nagy örömmel veszünk részt, abban, amiben tudunk. A táborban a gyermekek között is vannak reformátusok és jó látni a gyermekek örömét, ahogy az Isten munkálkodik az ő kis szívükben.
Kiss Sándor: Ma este ön fogja tartani a záróistentiszteletet.
Barthos Gergely: Az egész hét témája az Isten országa. Milyen nagyszerű, hogy Isten országa nem valami távoli, eljövendő dolog, hanem ami Krisztusban van, az már az Isten országában van, és az ember élvezheti azt, annak az ízét érezheti már itt a földön. Ezt már egy kisgyerek megélheti, megtapasztalhatja.
Kovácsné Blaskó Mariann: Bennünket felnőtteket is ez motivál, hogy gyakorlati istentiszteletként segítsünk valóban a szülőknek, szórjuk azt a magocskát, amiről hétfőn is szó volt a magvető példázatában, ami nem biztos, hogy a mi gyülekezetünkben kel majd ki, de Isten kertjében kikel. A gyerekek hazamenvén a kádban énekelték azokat az énekeket, amiket itt a héten tanultak. Megragadott István atyának, a katolikus plébánosnak az a mondata, amit aranyszabályként mondott, amikor a megbocsátásról volt szó, hogy ha valami kapcsán te közelebb kerülsz a másik emberhez és jobban tudod szeretni, akkor az azt jelenti, hogy közelebb kerültél Isten országához. Ha viszont jobban gyűlölöd, akkor ez nem igazán jó. Ez nagyon egyszerű kis példa, amit megértettek a gyerekek is. Volt arra is lehetőség, hogy ezt az aranyszabályt rögtön alkalmazzuk, mert sajnos az elmúlt héten nagy csetepatéba keveredtünk, de az aranyszabály alkalmazása után úgy tértünk nyugovóra, hogy senki nem haragudott este a másikra. Egyénileg is van mód a gyerekeknek beszélgetni a Csodapatikában.
Kiss Sándor: Mi az a csodapatika?
Lorencz Klára: Van Lázár Ervinnek egy azonos című meséje. A csodapatikus létrehoz egy patikát, ahol mindenki csak a saját lelki bajára kérhet orvosságot. Nem kérhet a házsártos feleségének vagy a nagyképű szomszédjának, hanem csak sajátmagának. Ez a patika is ilyen, hogy lelki bajokra lehet orvosságot találni, például lustaság ellen, bosszúállás ellen, hazudozás ellen...
Kiss Sándor: A gyerekek milyen bajokra kérték az orvosságot?
Lorencz Klára: Csúnyabeszédre. Az nagyon hamar elfogyott. Nagyon önkritikusak és nagyon őszintén nyilatkoznak. Mélyen beleélték magukat ebbe és próbálták megfogalmazni azt a hibát, amit szeretnének kijavítani. Függőség ellen. Ezt ők mondták. Alsó tagozatosok járnak a mi táborunkba, de nagyon jól meg tudták fogalmazni, hogy igen, sokat nézek tévét, sokat számítógépezek. Szerintem ez egy nagyon nagy eredmény, ha ezt meg tudja fogalmazni és tudja, hogy ez baj.
Ének:
Szentelj meg, Úr Isten,
Teremts újjá engem,
Adj erőt minden nap
Akaratod tennem!

Szenteld meg a nyelvem,
Bátorsággal szóljon,
Máskor meg, ha úgy kell,
Hallgatni is tudjon!

Kovácsné Blaskó Mariann: Itt van köztünk az Ukrajnából származó Oxána, aki a mesélés és bábkészítés ajándékát kapta. Szíve minden szeretetével készül egy éven át, hogy a gyerekeknek itt egy meseszoba be legyen rendezve és főleg Andersen mesékkel készül, amiknek szintén nagyon mélyreható tartalma van.

Kovácsné Blaskó Mariann


Kiss Sándor: Milyenek a felekezeti megoszlások? Lehet ezt tudni?
Kovácsné Blaskó Mariann: Hál'Istennek nem lehet tudni, ugyanis nagyon fontos szempont nekünk, hogy ez ne legyen feltétele a táborozásnak. Mi minden alsó tagozatosnak kiküldjük a jelentkezési lapot, és évről-évre egyre több gyerek jelentkezik. Kétszázhatvan alsó tagozatos van, abból elég szép szám az, hogy százan-száztízen részt vesznek ezen az ökumenikus táboron. Azt gondolom, hogy a legtöbbet nem is beszédünkkel adjuk, hanem azzal, hogy megmutathatjuk, hogy jó az Úristen közelében lenni és ezt a mosolyunkon, a türelmünkön, a kitartásunkon keresztül adhatjuk, ami nem mindig egyszerű nekünk sem. Tudjuk, hogy ha bezár a csodapatika tábor, akkor utána van még kihez fordulni.
Lorencz Klára: Negyvennégy önkéntes felnőtt vett részt a táborban, közel száz gyerek és tizenegy kortárs segítő, akik tizenhat éven felüli fiatalok. Sokszor rájuk jobban hallgatnak a kicsik és fontos a számukra, hogy lássák azokat az ifjakat, akik komolyan gondolják az általunk képviselt értékeket.
Kovácsné Blaskó Mariann: Felajánló íveket osztunk ki mindig az ökumenikus imahéten. Nálunk is van a gyülekezetben olyan, aki az imádságát ajánlja föl, ami ugyanolyan értékes és fontos, mint aki itt a kánikulában elkíséri a gyerekeket ebédelni, ami a legnehezebb szerintem. A Családsegítő központ is küld a gyermekjóléti szolgálaton keresztül ide hátrányos helyzetű gyerekeket, akikről nem tudják a többiek, hogy kik azok, de jelen vannak ők is. Mindenki ingyen dolgozik. Minden forint vissza van a gyerekekre fordítva és lehetővé válik, hogy olyan gyerekeket is támogassunk, akiket akár a gyermekjóléti szolgálat küld ide. Nagyon sokan anyagilag is támogatnak minket. Van, aki ezer forintot, van, aki ötszázat, van, aki tizenötezret. Sok gyerek nem ehet otthon házi süteményt. Felekezetenként három-négy hölgy azt vállalja, hogy az adott napon, amikor a katolikus vagy református testvérek vannak beosztva, akkor ők sütik a sütit aznap. Módszertanilag is nagyon jó ez a találkozó, mert cserélődnek azok az énekek, amik itt elhangzanak, bővül az igei magyarázathoz kapcsolódó feldolgozás lehetősége, ami külön plusz ajándék.
Segítő: Segítőnek lenni eléggé kemény munka. Ennyi gyereket összefogni pedig, főleg.
Kiss Sándor: Nektek melyik volt a kedvenc programotok?
Segítő: Nekem, az összes. A gyöngyfűzés, a körmönfonás, de talán a legjobban a sólisztgyurmázás, amikor mindenkivel sündisznókat gyártottunk.
Smorgun Oxána: Mindent sajátmagam készítek, és az az érdekessége a dolognak, hogy kizárólag hulladékból dolgozom. Semmit nem veszek. A palotákat például szétszerelt állapotban szállítjuk. Látszik például, hogy bonbonos dobozokból vannak az ablakai, a falak meg papírdobozokból készülnek. A színes, csillogó dolgokat, a barátnőimtől kaptam, akik már tudják, hogy fel tudom használni ezeket. Az anyagok a versenytáncos húgom adományai. Csillogós sifonok meg ilyesmik.
Kiss Sándor: Egy csodálatos, csillogó-villogó mesevilág tárul elénk. Ez az oroszlán például hogyan készült?
Smorgun Oxána: Ez is tekerési technikával ugyanúgy, mint a többi báb, csak a teste egy picit meg van vastagítva. A fejeket pedig kötöm vagy horgolom. Dróton van, hogy megfelelő pózban álljon, és ha mennek valahova és különböző mozdulatokat kell végezni, azt könnyedén tudják megcsinálni. Ez is hulladék drót. Az építkezéseken szoktak megmaradni olyan darabok, amiket már nem tudnak felhasználni és ezeket szokták nekem adni, már tudják a barátaim. A fiúk nagyon szeretik a katonákat, a lovakat és mindenféle állatokat. A lányok természetesen a hercegnőket, amiből van bőven. Itt is van három udvarhölgy, akik szórakoztatják a szultánt.
Kiss Sándor: Hogyan került kapcsolatba ezzel a táborral?
Smorgun Oxána: A hetvenes évek végén villamosmérnökként kezdtünk Lorencz Klárival együtt dolgozni a Tiszai Vegyi Kombinátnál. Akkor Leninváros volt, most Tiszaújváros. Amikor Klári kezdte ezeket a táborokat szervezni egyből meghívott engem. Ugyanis ezeket a díszleteket, bábokat eredetileg az én meg az ő gyerekei számára készítettem, amikor együtt játszottak. Ezt otthon előadtuk meseformában. Az első tábortól kezdve itt vagyok. Most számoltuk ez a hetedik.
Kiss Sándor: Mi van a hajadban?
Kislány: Amiket fűztem ötös fonással.
Kiss Sándor: Voltál a csodapatikában?
Kislány: Voltam. Szinte mindenki volt.
Kiss Sándor: Mire kértél gyógyszert?
Kislány: Sok mindenre. Már nem emlékszem. Vannak antibiotikumok például a szeretetre vagy a hitre.
Kiss Sándor: Erősítik?
Kislány: Igen.
Kiss Sándor: Voltál te is a csodapatikában?
Kisfiú: Igen.
Kiss Sándor: Mire kértél gyógyszert?
Kisfiú: Sok mindenre. Veszekedés ellen, mert a kistesómmal sokat szoktam néha veszekedni. Pletykálkodás ellen, mert ha meghallok valamit, akkor már rögtön adom is tovább.

Katonáné Kovács Erika


Kiss Sándor: Nem elég a gyerekekből évközben?
Katonáné Kovács Erika: Én is ezt gondoltam, amikor az először jöttem egy igen nehéz tanév után. Úgy éreztem, hogy kár volt bevállalni, mert nem fogok tudni regenerálódni. Az volt a csodálatos, hogy amikor az első reggel itt megjelentem és a reggeli áhítat elkezdődött, meghallottam a gyerekénekhangot, akkor azt mondtam, hogy édes Istenem, én jó helyen vagyok. Van egy nagyon szép mondás. Nem tudom kimondta, hogy mi emberek, mindannyian fontos szálak vagyunk egy másik ember életének szövetén. És ez így van.
Ének:
Dicsérje az ég Urát erdő-mező vadja,
valamennyi állatfaj, mely a földet lakja!

Dicsérjétek az Urat minden földi népek,
törvényhozó vezetők, tudósok, művészek!

Dicsérjétek gyerekek, fiatalok, vének,
hatalmas az Úr neve, magasztalja ének!

Atya, Fiú, Szentlélek tied a dicsőség,
ahogy kezdet óta volt, most és mindörökké.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!
Bázeli Schola Cantorum növendékeiből alakult Weckman Consort együttes, 17. századi kamarazenét szólaltat meg július 20-án, pénteken 19 órakor a Sukorói Református Templomban.

A Túlpart együttes két koncertet ad július 19-én, csütörtökön Rédén. 16 órától gyermekműsor lesz a gyülekezeti gyerekhét keretén belül, majd 19 órától a Református Templomban magyar költők megzenésített verseit adják elő.
Egy Európai Uniós pályázat zárórendezvényét tartják július 22-én, vasárnap fél 12-kor Pestszentimrén, a Rákóczi utca 81. szám alatt.

A 140 tagú Szentegyházi Gyermekfilharmónia Együttes Tolna megyében tart hangversenyeket ezen a héten. Július 18-án, szerdán 16 órakor és 19 órakor Szekszárdon, a belvárosi katolikus templomban.

SZIRT, azaz a Szatmári Ifjú Reformátusok Találkozója lesz július 19. és 22. között Fehérgyarmaton, a Templomkertben. Az ifjúsági tábor és fesztivál ideje alatt előadások, beszélgetések, koncertek, sportolási lehetőségek várják a fiatalokat.

A 9. Szélrózsa Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozót július 18. és 22. között tartják Fonyódligeten, ahol a Csillagponthoz hasonlóan, nagyon sok programon vehetnek részt a fiatalok.

Krisztusi egységben a magyar egészségügyért és egyházért címmel rendezik meg a Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának XVI. Országos Konferenciáját augusztus 24. és 26. között Kecskeméten. A jelentkezési határidő: július 22.

Nyári táborokat rendeznek a következő héten is szinte minden korosztálynak. Többek között a Budahegyvidéki gyermekek tábora lesz Szokolyán, a felvidékiek Jókán és Bátorkeszin tartanak gyermektábort, napközis tábor Sajóbábonyban, Vésztőn és Monor-Kistemplomban lesz.

A Magyar Református Szeretetszolgálat a tavaly indított Mentőöv program keretében nyári tábort szervez a kilakoltatott családok gyermekeinek augusztus 13. és 18. között. Ehhez a nyaraláshoz önkéntes segítőket és támogatókat keresnek. (Adománnyal is támogathatják a gyerekek nyaralását, egy nap költsége 2500 forint a teljes hét 15 000 forint. Csekket igényelhet telefonon vagy e-mailben, illetve online adományozás működik a www.jobbadni.hu/tamogatas oldalon. Számlaszám: 10702019-85008898-51100005 Kérjük, a csekk megjegyzés rovatában tüntessék fel: "gyerektábor"! Az önkéntesek jelentkezését az mrsz@jobbadni.hu címen vagy a 06 1 273-0449-es telefonszámon várjuk.)

A Magyar Református Szeretetszolgálat bontott pala gyűjtésébe kezdett és önkéntesek segítségét kéri a viharkárokat szenvedett Abádszalóki templom rendbetételéhez. (+36/1-273-04-49 mrsz@jobbadni.hu)

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát a Zsoltárok könyve 42. részéből!

Grafika: www.simongaleria.hu


"Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem! Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez. Hadd, mondjam Istennek, az én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam?" (Zsolt 42:8-10.)

Számos beszélgetés kezdődött az elmúlt héten így: Elviselhetetlen meleg van. Ez rettenetes. Néha egészen a világvége látomásokig jutott el ez a téma. Aztán a legyek is sokan vannak. Van, aki azokat nem tudja elviselni. Nem is beszélve a szúnyogokról. De van, akit a harangzúgás zavar, másokat a kakaskukorékolás. Aztán jön a permet meg a hangszigetelés, a klíma, hogy kiküszöböljük ezeket a zavaró tényezőket. A reklámok is erre játszanak: vegyél mindenféle gépet és tárgyat, amik kiküszöbölik az idegesítő körülményeket. Mintha az lenne a cél, hogy az élet összes zavaró tényezőjét eltüntessük.
Még a hittel is így látjuk a dolgokat. Az igazi hívő ember az, aki soha nem kételkedik. Pedig a hívő ember éppen attól hívő, hogy ott van a bukás lehetősége. Ha valaki úgy hívő, hogy semmi esélye sincs annak, hogy elbukjon, az nem hívő, hanem katona vagy hivatalnok. A hit egy nem látható világgal való bizalmi kapcsolat. És éppen ennek a kapcsolatnak az a pecsétje, hogy néha elbizonytalanodik az ember. Biztosan? Jó úton vagyok? Nem bolondság ez az egész? Lehet, hogy eltévedtem? Lehet, hogy nem vettem valamit észre? Ha ezek a kérdések soha nem merülnek fel bennem, akkor lehetek nagyon szomorú, mert már nem bizalomban élek, hanem hivatalnokként rovom a kötelező köröket. A zsoltárok tele vannak panasszal, kétellyel, az Eget ostromolják szinte. Kétségeikkel Istenhez fordulnak. Ha nem Istennek mondanák, akkor lenne csak baj. Ne az legyen a cél, hogy tökéletesek legyünk. Ne az legyen a cél, hogy a zavaró tényezőket kiirtjuk. Hanem az, hogy elfogadjuk, és Isten elé vigyük. Mert Isten útja nem az volt az emberek felé, hogy kizárt minden rosszat. Nem rendet teremteni jött el ebbe a világba. Éppen nem ezt tette, hanem elvállalta a zavaró körülményeket, ezt az emberi testet, síró, anyját éjszakáztató kisgyermekké lett. Izzadt, fájt a feje ugyanúgy, mint a mienk, és végül meghalt. Megölték. Ezért a hit útja ezen a földön a számunkra zavaródolgokban van. Adja Isten, hogy ezek a rögös utak, a zavaró tényezőkkel teli utak váljanak Isten útjává számunkra. Ámen.