Református Félóra
"Tebenned bíztunk eleitől fogva..."
Református Félóra - 2017. június 7.

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
A reformáció üzenetét általában a kizárólagosságot kifejező mondatokkal szoktuk leírni. Mintha egy útszűkületet írnánk le, ahova nem lehet bejutni túlságosan sok holmival. Az egyedül kifejezés jól mutatja is ezt, csak Krisztussal, csak Istennel egyedül. Azaz nem lehetséges senki, aki társul szegődhetne az élet legalapvetőbb döntéseiben. A 16. században kezdődött el talán az embernek ez a fajta elmagányosodása, amikor egyedül kellett magát meglátnia, és egyedül kellett Istennel szembenéznie. Ezt a szellemtörténeti magányt fordították át a reformátorok, amikor azt mondták, hogy az elmagányosodott embernek viszont van egy biztos támasztéka a hitben. Ma Balog Margittal arról a reformátori alapelvről beszélgetek, amit így szoktak mondani: Solus Christus, Egyedül Krisztus.

Solus Christus


Balog Margit: A protestáns reformátori tanítás értelmében egyedül Krisztus az, akinek köszönhetjük a megváltásunkat, a szabadulásunkat. A búcsúcédulákra most ne térjünk ki, de abban a korban ez is egy vitatétel volt. Az akkori katolikus egyházban egy egész rendszert építettek ki, amelyben Krisztusnak ugyan megvolt a szerepe, de nagy jelentőséget tulajdonítottak a papságnak, a szenteknek, a búcsúknak és sok másnak is. Ma már más a helyzet. Tapasztalatom szerint, ha egy katolikus meg egy református komolyan veszi a hitét, nem kerülnek komoly ellentétbe egymással, azonban, ha egyik sem veszi komolyan a hitét, hanem úgy gondolja, hogy ő attól református, hogy nem katolikus, a katolikus meg attól katolikus, hogy nem református, akkor ott kialakulnak problémák. A hit komolyan vétele előtt lehet olyan állapot, amikor valaki csak a hagyományt szeretné őrizni. Bár ez egyre kevésbé jellemző. Az akkori katolikus egyházra volt jellemző ez a rendszer. Luther és a reformátorok pedig vissza akartak térni ahhoz, amit a Szentírás hitelesen mond az Istennel való kapcsolatról és arról, hogy ez egyedül Krisztus által van, és Krisztusban oldódik meg. A Római levél mondja el a legvilágosabban, hogy Isten és az ember kapcsolatában az Ószövetségben törvény volt a közvetítő és azon állt vagy bukott valakinek az igaz volta, és ennek kellett megfelelni. Az Újszövetség lényege pedig, hogy a törvény helyébe Krisztus lép, és innentől kezdve Ő a közvetítő, és rajta áll vagy bukik az Istennel való kapcsolatunk is. A törvénnyel való kapcsolat úgy működik, hogy meg kell felelni a törvényben leírtaknak. A Krisztussal való kapcsolat pedig másképp működik. Erről szól a Sola Gratia és a Sola Fide. Nem kell megérdemelni. Ahhoz, hogy egy családhoz tartozzak, nem kell semmit tennem, mert ott elfogadnak. Isten szeretete is ilyen. Ő teremtett minket és elfogad úgy, ahogy vagyunk. Ez a nagy újdonsága az Újszövetségnek. Addig az Isten és az ember között ott volt a törvény, de most már nincs. Ez a hit, a bizalom, a nagyon közvetlen kapcsolat, már az intimitás szintje. Szeressétek egymást! Az Isten szeretet. A jánosi iratokban különösen sokat hallunk erről, ott nagyon erős ez a család hasonlat. Jézusnál nagyon fontos, új dolog volt az, hogy Istent Abba-nak szólította, ahogyan a kisgyermek szokta az apját. Ez a tökéletes bizalom és ráhagyatkozás a gyerek és a szülő kapcsolatában. Ez az abszolút közvetlenség megtalálható a Szentírásban. Az Isten és ember közötti közbeépített akadályokat és közvetítőket akarta tulajdonképpen leépíteni a reformáció, és visszatérni Istenhez.
Fekete Ágnes: Vissza a forráshoz! Végülis Jézus gondolata is ez, hiszen ugyanígy nyúlik vissza az Ószövetség lényegéhez, amikor azt mondja: "megmondatott, de én azt mondom". Nem az a lényeg, hogy ne ölj, hanem adj életet! Nem az a lényeg, hogy ne vedd el, hanem, hogy adj! Vissza a forráshoz!
Balog Margit: Nem véletlen, hogy Ó- és Újszövetségből áll a Szentírás. Az egyháznak voltak nagyon sötét korszakai, amikor az Ószövetség nélkül próbálta értelmezni az Újszövetséget. A Biblia alapvető üzenete az, hogy az Ószövetség Istene Jézus Krisztus Atyja. Láthatjuk az Újszövetségben a sokféle tradíciót, hagyományt, ahogyan Isten munkálkodik az ember életében, a politika, gazdaság, az életbölcsesség és sokféle egyéb területen. Ennek mind megvan az irodalmi lecsapódása az Ószövetségben, és egyszercsak összeér az egész, és Krisztusban beteljesedik, aki lett nekünk igazságul, bölcsességül, váltságul, ebből táplálkozik a reformátori, Krisztusról szóló tanítás is, hogy Ő a mi prófétánk, főpapunk, Ő a Messiás. Ezek mind összeérnek Krisztusban, de ha nem ismerjük az Ószövetséget, honnan tudjuk, hogy mi teljesedik be, és mi ér össze? Teljesen értelmezhetetlenné válik, vagy teljesen önkényessé. A Szentírás önmagát magyarázza.

Fekete Ágnes: A reformáció ötszázadik évfordulójára emlékeztek a salgótarjáni reformátusok, akik az elmúlt hétvégén Losoncra látogattak el. A trianoni évfordulót immár hagyományosan együtt ünneplik a felvidékiekkel, füleki testvérgyülekezetükkel. Tarnóczi László járt a helyszínen.

Salgótarjániak Losoncon


Fotó: Böszörményi István/Felvidék.ma
Tarnóczi László: Füleken az összetartozás kapcsán hirdetett Igét, itt pedig Losonc templomában számba vette azokat a stációkat, amelyek a templomuk elvesztése és nem is oly régi visszaszerzése volt. Csodálatos ez a neogótikus templom.
Miklós István (a füleki és a losonci református gyülekezet lelkésze): Valóban, így igaz! Aki eddig bejött ebbe a templomba, mind rácsodálkozott, mert magával ragadja az embert.
Tarnóczi László: Méreteiben a ceglédi vagy a nyírbátori templomhoz hasonló.
Miklós István: Így van! Azzal a különbséggel, hogy a nyírbátori az eredeti gótikus templom, az 1400-as évekből, viszont a mi templomunk neogótikus stílusú. Aránylag új templom, amely a tizenkilencedik század közepén épült százhatvanöt évvel ezelőtt. Nagyon szép és nagyon jó alkalom volt az emlékezésnek ez az alkalma, amikor a salgótarjániak, losonciak és fülekiek együtt megemlékeztünk erről a szomorú dátumról a füleki templomban, amely mára már a Nemzeti Összetartozás Napjaként él a tudatunkban inkább, semmint egy olyan gyásznapként, amely újra és újra képes bennünket, magyarokat letargiába taszítani. Ennek a napnak az a jelentősége, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk. Emlékeztessük magunkat és egymást arra, hogy össze kell tartanunk, össze kell fognunk. Számunkra nem adatott meg, hogy tudjuk az alkalmakat és az időket, de reméljük, hogy az Isten malmai, ha lassan is, de őrölnek, és egészen biztosan előhoz az Úr a mi életünkben, majd az utánunk jövők életében olyan helyzetet, amelyben inkább örvendezése lesz okunk, semmint szomorúságra.
Tarnóczi László: Azt hitték, hogy a templomukat sem kapják már vissza.
Miklós István: Pontosan így van! A templom hosszú évtizedeken keresztül nem volt a miénk. Bár az őseink építették, a református egyház tulajdona volt, mégis elveszettnek látszott hosszú időn keresztül, és mégis úgy alakította az Úristen, merthogy az idő egy adott pontján a templom visszakerült a mi tulajdonunkba.
Tarnóczi László: Ráday Pál kriptájához is látogatást tesznek most a hívek, aki a Református Egyház első főgondnoka volt, és aki itt született és itt is temették el.
Miklós István: Így van! Ráday Pál Losonc szülötte. Születésének háromszáznegyvenedik évét ünnepeljük ebben az esztendőben. Örülünk annak, hogy reménységünk szerint egy szép ünnepségnek lehetünk majd résztvevői július 8-án, amelynek főszervezője Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége. A szervezésbe mi is bekapcsolódunk és igyekszünk mindent úgy rendezni, hogy az méltó legyen ehhez a gyönyörű alkalomhoz.
Tarnóczi László: A salgótarjáni gyülekezet népes csoportja, és a gyülekezet énekkara látogatott el Fülek illetve Losonc református templomába.
Németh Judit (salgótarjáni lelkész): A Nemzeti Összetartozás Napját jöttünk megünnepelni és szomorúan emlékezni a Trianoni Békediktátum aláírására. Csodálatos dolog volt együtt lenni a füleki testvérekkel: együtt énekelni a 89. zsoltárt, együtt hallgatni Isten Igéjét, biztatását a jövőnkre nézve a Péter első levele ötödik részének hetedik verséből: "Minden gondotokat Őreá vessétek, mert néki gondja van reátok." Az Ige tükrében tettük le a nemzet gondját az Isten kezébe, ahol a legjobb helyen van, hiszen Ő a történelem Ura.
Tarnóczi László: Tavaly a losonci reformátusokkal Salgótarjánban emlékezett Trianon napjára, az idén pedig vendéglátója volt a salgótarjániaknak. Abból a templomból kezdte a sétáját, ahol édesapja ötven éven át teljesített református lelkészi szolgálatot.
Böszörményi István (nyugalmazott losonci tanár): Igen, számomra külön öröm, hogy a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmat ad arra, hogy a két szomszéd város egymásra találjon. Két kisebb gyülekezet tagjai arra döbbenhetnek rá, hogy összetartozunk, ahogy ez a mai emlékbeszédekben is elhangzott. Mert ugyan a két város között mindig is volt kapcsolat, sokan jártak át a határon a rokonokhoz vagy a piacra, de csak az utóbbi időben kezdtek érdeklődni a műemlékek vagy a református templom iránt. A két gyülekezet tavaly talált egymásra, és ennek az idén van folytatása, és remélhetőleg a közeljövőben is lesz, hiszen július 8-án készülünk egy Ráday emlékünnepélyre, ahol feltételezem, hogy a salgótarjániak is ott lesznek.

Fekete Ágnes: Végül a nemrég megrendezett Szeretethídra látogatunk el. A Református Szeretetszolgálat egy közösségi napon többek között egy játszótér felújításán is fáradozott. Árvainé Fördős Kata, a Budai Református Egyházközség presbitere lesz az első beszélgetőtársa Fekete Zsuzsának.

Szeretethíd


Fotó: Fekete Zsuzsa
Fekete Zsuzsa: Nagyon sok gyerek van itt és látom, hogy ők is Szeretethidas pólóban szaladgálnak és próbálják kivenni a részüket a munkából az egészen picik is, de azért a nagyobb feladatot a felnőttek végzik. Hogy jutottak erre, hogy most eljönnek ide és rendbe tegyék ezt a játszóteret?
Árvainé Fördős Kata: Ez egy régi kapcsolat már, hiszen a bölcsődénk ötödik éve működik, és mivel ez a játszótér van legközelebb a gyülekezetünkhöz, így gyakran járunk ide. Egyrészt egy kis közösséggé váltunk a játszótéri anyukákkal és a gyerekekkel, másrészt pedig, a bőrünkön tapasztaljuk, hogy bár az önkormányzat igyekszik mindent megtenni azért, hogy ez a játszótér szép és gondozott legyen, azért a homokozó állapota nem mindig tökéletes. Ezért évek óta ezen a napon fölássuk a homokozót, és ha találunk még egyéb munkát, azt is elvégezzük. Most második éve a Filadelfia Ház értelmi sérült lakóival dolgozunk együtt, akik nagy lelkesedéssel vetik bele magukat a munkába seprűkkel, gereblyékkel. Mondhatom, hogy a munka végeztével megszépül a játszótér, és mindenki átéli, hogy jó itt lenni, jó együtt, az anyukákkal, sérültekkel, egészségesekkel, picikkel és nagyokkal. Nyilván a felnőttek végzik a munka érdemi részét, de a kisgyerekek ezt látják, és a saját kis szerszámaikkal ők is segítenek. Azt gondolom, nagyon fontos a jövőnk érdekében és azért, hogy valóban felkiáltójellé lehessünk. Pedagógusként azt tapasztalom, hogy az átlagemberek életében nincs benne a mindennapi rutinban, hogy jobb adni, mint kapni, és segítsünk egymáson. Ha ezen tudunk egy picit változtatni, és jövőre már eljön valaki, az idén még nem, az szerintem nagyon nagy eredmény. Egyáltalán maga a tény, hogy vannak olyan emberek, akik ezt megteszik.
Fekete Zsuzsa: Szeretsz itt ezen a játszótéren játszani?
Dóri (kisgyermek): Igen.
Fekete Zsuzsa: Itt mindenki dolgozik. Te is segítesz nekik?
Dóri: Igen.
Fekete Zsuzsa: Miben tudsz segíteni?
Dóri: Hát, a homokozóban. A gereblyével...
Fekete Zsuzsa: A Filadelfia Házból jöttetek és ti is kiveszitek a részeteket a munkából.
Résztvevő fiatal: Én nagyon sokat vagyok a kertben is. Szeretek ott olyan dolgokat csinálni, amik jót tesznek nekem. Örömöm telik abban, hogy ide eljöhetek.
Fekete Zsuzsa: Körülöttünk felnőttek dolgoznak, gyerekek játszanak és segítkeznek a kis gereblyékkel. Milyen az idei Szeretethíd?
Kőrösi-Gilicze Réka (a Magyar Református Szeretetszolgálat szóvivője): 2009 óta szervezzük meg a Református Szeretetszolgálattal a Szeretethíd Kárpát-medencei Református Önkéntes programokat. Nagyon meglepő a számomra, hogy minden évben meg tud újulni, és minden évben jeleznek, regisztrálnak olyan feladatokat, amelyek korábban nem voltak, más megközelítést adnak és mutatnak. Akik jelentkeznek a Szeretethídra általában később is rendszeres önkéntes segítségnyújtók lesznek. Van értelme megszervezni a Szeretethidat. A szeretetszolgálat egyik célja az, hogy példát adjon, és lehetőséget teremtsen az önkéntesség kipróbálására, arra, hogy valaki megérezze, milyen jó közösségben a saját gyülekezetemmel, barátaimmal, munkatársaimmal elvégezni egy jó feladatot. Bár elfáradnak az emberek mégis lelelkesedéssel töltődnek föl és talán nyitottabbak lesznek arra, hogy megtalálják a saját környezetükben is azt, ahol segíteni lehet.

Hírek
Ezen a héten zajlik a XI. BIHart Református Művészeti Fesztivál Biharkeresztesen, ahol koncertekkel, kiállításokkal várják az érdeklődőket. Június 9-én, pénteken 15 órától a reformáció korát elevenítik meg korabeli zenével és ételekkel a református templomkertben, 10-én, szombaton 10 órától regionális néptánctalálkozó lesz a Művelődési Házban, 11-én, vasárnap 15 órától tartják a záróistentiszteletet a biharkeresztesi református templomban Fekete Károly igehirdetésével.

A 88. Ünnepi Könyvhetet rendezik meg június 8. és 11. között Budapesten, a Vörösmarty téren valamint több városban is. A Kálvin Kiadó és a Magyar Bibliatársulat is várja az érdeklődőket a 85. pavilonnál.

Mini Wittenberg címmel rendeznek programsorozatot ezen a héten, június 10-ig, azaz szombatig Debrecenben, a Bánki Református Általános Iskola területén. Többek között kiállítások, bemutatók és kézműves foglalkozások lesznek.

Kálmáncsehi Sánta Márton Emlékkonferenciát tartanak június 10-én, szombaton 10 órától Debrecenben, a Kistemplomban

Egyházmegyei hálaadó napot tartanak a reformáció ötszázadik évfordulója alkalmából június 11-én, Szentháromság vasárnapon15 órától Miskolcon a Belvárosi református templomban.

Reformációs ünnepséget tartanak és bemutatják az esélyegyenlőség jegyében most megjelent, könnyen érthető Bibliát június 8-án, csütörtökön10 órakor Debrecenben, az Immanuel Otthonban.

Isten türelméről szól a Tiszta vizet a pohárba! fiataloknak szóló beszélgetés-sorozat következő alkalma június 12-én, hétfőn 18 óra 30 perckor Budapesten, az Adna Caféban.

Családkonzultációs hétvégét tartanak szenvedélybetegek hozzátartozóinak június 9. és 11. között Ráckeresztúron, a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonban.

Boros Lajos, Rácsok mögött szabadon című könyvének bemutatóját tartják június 9-én, pénteken 18 órakor Budapesten, a Dessewffy utca 18-20, szám alatti D18 Kávézóban.

Gyülekezettörténeti napot és Szép Sándor Jövőnk titka című könyvének bemutatóját tarják június 10-én, szombaton 14 órától Somogyudvarhelyen, a református templomban és a művelődési házban.

Finta Gergely ad orgonahangversenyt a Kelenföldi Barokk Esték keretében június 10-én, szombaton 17 órakor Budapesten, az Október huszonharmadika utcai református templomban.

Jótékonysági koncertet ad a Tabulatúra Régizene Együttes a Vajdasági Gyermekmisszió javára június 12-én, hétfőn 19 órakor Budapesten, a Szilágyi Dezső téri református templomban.

Jótékonysági koncertet tartanak a régi imaházért június 10-én, szombaton 19 órakor Szamosszegen, a református templomban.

Fekete Ágnes áhítata:

Cseresznyefa


Jézus mondta: "Kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. ... Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek." János 14,16. 26.

A Heidelbergi káté a református egyház alaphitvallása így kezdődik: Mi neked életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod? Ez az első kérdés minden előtt. Mert az elmagányosodott ember főkérdése már nem az, hogy hogyan kapcsolódhatok valamihez, hanem hogy én, aki kiszakadtam a természetből, aki az élet minden területén kitéptem magam a teremtettség kerekségéből, hogyan tudok megvigasztalódni. Ez az élet fő kérdése. Erre adnak gyenge válaszokat ma is, amikor azt sugallják, hogy megvigasztalódhatunk, ha rendben mennek a dolgok. Pedig nem az a vigaszunk, hogy sokan vagyunk. Nem az a vigasz, amit látunk, ami hasznosnak és előrevivőnek tűnik, hanem az a vigaszunk, hogy nem a magunkéi vagyunk, hanem Jézushoz tartozunk. Nem kell egyedül tengenem ebben a világban, hanem van egy mennyei Pártfogóm. Így nevezi János evangéliuma a Szentlelket.
A magyar nyelv egy kicsit más irányban mutatja a vigasztaló szónak az értelmét, hiszen a vígságot értjük mögötte: Valaki szomorú volt, és vidám lett, tehát megvigasztalódott. De a görög Paraklétosz, Pártfogó szó egy sokkal gyakorlatiasabb vigaszra utal. Mikor valaki odaáll valaki mellé, pártfogásába veszi, elintézi az ügyét, erőt ad, segít és vigasztal.
Pünkösdkor a tanítványok teljes tanácstalanságban voltak. Már semmi ötletük nem volt. Ott ültek tehetetlenül egy felső szobában. Jézus a mennyben, ők pedig itt. Fogalmuk sem volt, hogy mit tegyenek. Egy választási ötletük volt, megválasztották Mátyást Júdás helyére apostolnak, és szép bibliai Igékkel alátámasztották. Mátyásról többet nem is hallunk a Bibliában. Ennyi volt, amit tettek. Minden eszközük kihullott a kezükből. Amikor a teljes tehetetlenség jött rájuk, és a Jézustól tanultak teljes mértékben alkalmazhatatlanokká váltak, akkor jött el a Vigasztaló.
Rájöttek arra az alap emberi felismerésre, hogy kelepcébe szorult ember vagyok. Össze vagyok zavarodva. Nem értek semmit, fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem. Ebben a nehéz pillanatban, a vigasztalanságnak az órájában jön el a Pártfogó. Az összezavarodottságból lesz egyenes beszéd, a káoszból, az értetlenségből lesz érthetőség, a kelepcéből lesz szabadság.
Az Isten vigasztalója éppen az ellenkezőt teszi, mint amit a gonosz tesz velünk. A gonosz, az Isten ellenes erő félelemet szít a szívünkben, el akarja hitetni, hogy baj van, vigyázz, félj! De hogyan fél az ember? Úgy, hogy történik valami, ami egy szörnyű emlékre utal, és ezért megijedek. Önkéntelenül is azt érzem, hogy most is az fog történni, ami valamikor régen, és félek. Voltaképpen minden félelmünk egy-egy rossz emlékhez köthető, mégha tudatosan nem is emlékszünk mindenre. Mit tesz a Szentlélek? Eszünkbe juttatja mindazt a jót, amire szükségünk van. Ő a jó emlékeinket rendezi össze, és erővé teszi. Ha el is felejtünk valamit, ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, Ő bizalmat ébreszt a szívünkben és elő hozza azt a szeretetteljes gondolatot, amire most szükségünk van. Ha engedjük. Isten félelem helyett bizalmat ébreszt, vádlás helyett vigasztal, keveredés helyett összeköt bennünket. Ha hagyjuk. Ha bizalma bennünk is bizalmat talál. A bizalom növelése sokszor fáj, a bizalom sebez is, mert megértjük, hogy kelepcébe szorult emberek vagyunk, akiket Isten Lelke, Pártfogója hív.
Adja Isten, hogy inkább engedjünk Neki, mint az embereknek! Ámen.

www.tebennedbiztunk.hu - 2009 - Minden jog fenntartva