"Tebenned bíztunk eleitől fogva..."
Református Félóra
"Tebenned bíztunk eleitől fogva..."
Református Félóra - 2018. augusztus 1.

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Egy nagyon különleges beszélgetésemet hadd osszam meg a hallgatókkal. Imádkozva sétáltam egy program keretében. Az imaösvénynek a végére érkeztem, amikor a zsebemben megszólalt a telefon, amelyet elfelejtettem kikapcsolni. Elhagytam a szabályokat, és beszélgettem barátommal sétálva a célállomás felé. Ekkor ezt mondta: Én már régóta búvópatak üzemmódban vagyok. Ez a szó nagyon sokat jelentett különösen azért, mert éppen az imádságos úton kaptam. Búvópatak üzemmód. Milyen szép ez a kép! Az éltető víz időnként a föld alatt folyik, mert ott védi meg az Isten azért, hogy máshol feltörhessen. Most egy távoli táj egyik búvó patakjához megyünk el Bölcsföldi András segítségével, aki Skóciában egy lelki közösségbe látogatott el budapesti teológus hallgatókkal együtt.

Bölcsföldi András


Bölcsföldi András: Rendszeresen járunk skóciai kis falvakba, de Walesben most voltunk először. Megszálltunk, találkoztunk a helyi lelkésszel, megismerkedtünk az ottani gyülekezettel, énekeltünk három éneket, köszöntöttük őket a magyar reformátusok nevében. Ezenkívül voltunk a nyugat-skóciai tengerpartnál lévő Iona szigetén, az ismertebb Skye szigettől délre. Különleges ez a nagyon régi hely, mert lelki feltöltődő- és egy kicsit zarándokhely is. Szent Kolumba és az első szerzetesek a hatodik században érkeztek Írországból, és általuk lett szinte az egész sziget keresztyénné. Egy kolostort is építettek, alapítottak, amely az évszázadok során lerombolódott, de a múlt század elején volt egy lelkipásztor, aki vállalta ezt a kicsit kitaszított, nomád létet, amit ezeken a szigeteken élő keresztyének összefogása jelentett, és oda is költözött, létrehozott egy lelki centrumot, és egy alapítvány létrehozásával felépítette újra a régi templomot. Volt egy kisebb katedrális és egy kolostor szimbólumokkal, kelta kereszttel, kápolnával, kerengővel a közepén. A teológusokkal mindennap tartottunk áhítatot, és egyik nap elmentünk az ottani istentiszteletre. Különleges és interaktív volt. Gitárral kísérték az énekeket, és volt egy liturgiája. Az istentisztelet nagyon nyitott volt, és volt benne egy kis beszélgetés is. Mi egy Ionára visszaköltözött hölggyel beszélgettünk. Egyébként körülbelül százötvenen laknak a szigeten. Autóval nem is lehet behajtani. Az egész sziget nagyon romantikus. Van egy olyan szikla, amelyet meg is másztunk, ahonnan az egész szigetet be lehet látni. Ez olyan volt számunkra, mint amikor Robinson felkapaszkodott a szigete legmagasabb pontjára, és belátta az egészet. Ennek a helynek tényleg van egy töltöttsége. Mi is tartottunk ebben a kis kápolnában egy esti áhítatot és ott a félhomályban nagyon szép volt, ahogy besütött a lemenő nap. Mások is benéztek, hogy milyen szent hangok jönnek ki, amikor református énekeket énekeltünk.
Fekete Ágnes: Hogy működik az Iona Közösség?
Bölcsföldi András: Van egyszer a sziget, amely egy faluként működik. Egyébként van a skót egyházhoz tartozó protestáns templom is. A faluházban az igényes turisták a helyi művészek által készített kerámiákat és más termékeket is megvehetik.
Fekete Ágnes: Egy kicsit művésztelep jellege van a szigetnek?
Bölcsföldi András: Ez egy élő falu. Nem tudom pontosan, de talán harminc-negyven ház van elszórva a szigeten, és ott élnek az emberek.
Fekete Ágnes: Gondolom, ilyen elvarázsolt lelkek.
Bölcsföldi András: Nem láttuk, hogy azok lennének. Egyébként az évente mintegy tízezer turista és a zarándok ellátásából élnek a helyiek. Egy kis komppal lehet odamenni a szigetre, ahol rendszeresen tartanak ificsapatoknak, konfirmandusoknak és másoknak heteket.

Iona


Fekete Ágnes: Kik és hányan élnek a kolostorban?
Bölcsföldi András: Ez egy közösség, amelyhez sokan tartoznak a világban, de nem ott laknak. Nagyon sokan távolról segítik a közösséget, és csak időnként mennek oda. Mi egy glasgow-i lelkésszel találkoztunk visszafelé a kompon. Ő egy pár napot töltött ott, tartott egy programot, és énekelt. Ez nem egy hagyományos, szigorú, hanem ez egy lazább szerzetesi közösség.
Fekete Ágnes: Nincs napi közös imájuk?
Bölcsföldi András: De, van! Minden megvan. Sőt külön istentisztelet is van ott, de nem az a szigorú szerzetesi rend, mint amilyen egy párszáz évvel korábban lehetett.
Fekete Ágnes: Például nincs nőtlenség.
Bölcsföldi András: Így van! De nem tudom pontosan a belső szabályaikat. A vezető például, akivel beszéltünk, már évtizedek óta ott lakik. Mondta, hogy szoktak családos heteket tartani, amikor elkötelezett családok mennek oda. Ez olyasmi, mint nálunk egy családi hét. Odamennek, és élvezik a sziget adta lehetőségeket, meg a kolostor lelki áldásait. De vannak feltöltődésre szánt hetek is, és lehet menni önkéntesnek is. Mi ezért is mentünk, hogy keressük annak a lehetőségét, hogy a teológusok hogyan tudnának bekapcsolódni ebbe a munkába, és önkéntesként, két-három hetes tapasztalatot szerezzenek egy ilyen angol nyelvű közösségben.
Fekete Ágnes: Hogyan működik egy ima? Gondolom reggel, délben, este van.
Bölcsföldi András: Ezt nem tudom megmondani, mert ebbe nem láttunk bele.
Fekete Ágnes: Nem voltatok ott az ő liturgiájukon?
Bölcsföldi András: Egy estin voltunk, de az nem volt hagyományos. Amit maguknak tartanak az zárt. Vannak viszont nyitott alkalmaik, és egy ilyenre el tudtunk menni, amely egy úrvacsorás esti istentisztelet volt. Az volt az érdekes, hogy aki tartotta az istentiszteletet, feltett egy kérdést, és meg kellett beszélni ott a szomszéddal, egy kis körrel, és ez jó volt. Volt egy vezetett liturgiája, nagyon sok énekkel, és egy úrvacsorai közösség is volt benne. Több mint egy órát beszélgettünk. Van egy érdekesség is a templomban: egy polcon különböző nyelvű Bibliák vannak. Amikor korábban ott voltunk egyszer, magyart nem találtunk, ezért beszéltem a Bibliatársulat főtitkárával Pecsuk Ottóval, hogy ajándékozzon egy magyar Bibliát a közösségnek. Örült neki a vezető és azonnal be is tette a sorba. Jó érzés töltött el, hogy most már van magyar nyelvű Biblia, és ha valaki odajut, akkor magyarul is olvashatja a Szentírást.
Természetesen vannak korai imádságok, vezetett beszélgetések, de maga a sziget is segít az elcsendesedésben, amikor az ember egyedül sétálgat például a csipkézett tengerparton. Amikor odaérkeztünk, annyira lenyűgözött ez mindenkit, hogy nem tudtak megszólalni a fiatalok. Egyszerűen óriási varázsa van ennek az Isten háta mögötti helynek, amelyet szerintem, inkább Isten előtti helynek kellene neveznünk. Utána már tényleg nincs semmi, csak az óceán.
Aki az Iona Community-hez tartozik, az elköteleződik mellette anyagilag is, de nem jelenti azt, hogy ott is él. Időnként elmegy, összetartást ad, és minden szempontból erősen elköteleződik.
Fekete Ágnes: Ez egy spiritualitást erősítő, imádságot gyakorló közösség?
Bölcsföldi András: Igen. Szerintem ebből kevés van.
Fekete Ágnes: Főleg protestáns.
Bölcsföldi András: Igen, kevesen vannak, akik ezt ilyen módon megélik a hitüket, és ezért is nagyon különleges ez a hely, mert nagyon messze van. Oda el kell köteleződni, és amikor az ember odamegy, akkor ott valamit szeretne megkapni.

Fekete Ágnes: Búvópatakokat keresünk. Most Magyarországon, az Őrségben tesszük ezt. Kercaszomoron táboroztak gyerekeink egy cserkészcsapattal. A nyílt napon kiderült, hogy a helyi református lelkész meghívta az egész társaságot egy vacsorára. Ozsváth Imre, kercaszomori lelkészt hallják, amit éppen megmutatja templomukat.

Ozsváth Imre


Ozsváth Imre: A templomban az Árpádkori templom három-három és fél méter magasságig van benne. A többi kercai barokk. II. József Türelmi rendelete idején, amikor a reformátusok engedélyt kaptak arra, hogy templomot építsenek, már erre a fundusra építettek. Közben a falu leköltözött a völgybe. A falu török védvonal volt annakidején. Ez az emlékmű mutatja, hogy a második világháború áldozatainak száma csak töredéke a kommunizmus áldozatainak.
Fekete Ágnes: Itt két nagy oszlop van, az meg csak egy fél oszlop. Ez a határsáv miatt volt?
Ozsváth Imre: Pontosan. Elképesztő dolgok történtek itt. Ki akarták nyírni az egyházat, a hívő embereket. Volt olyan, hogy a kitelepítő bizottságnak megtetszett egy asszony, a férjét meg a családját kitelepítették, hogy az asszony egyedül maradjon ott. Amikor idejöttem 1998-ban, a kercaszomori önkormányzat pincéjében még megvolt a gumiszoba, és elmondták, hogy még az áldott állapotban lévő nőket sem kímélték. Ma is sok, sebbel élő család él itt. Isten igazsága megszentel minden igazat. Nem egyszerű az itteni lét. Aknásított terület volt.
Fekete Ágnes: Itt mentek át a határon, akik át akartak szökni?
Ozsváth Imre: Igen. Itt mindenki mindenkiről jelentett. Aki párttag volt, az volt a legnemesebb, ellene nem kellett jelenteni semmit. Voltak itt önkéntes határőrök, önkéntes rendőrök, ÁVH, ÁVO, besúgó hálózat...
Fekete Ágnes: Erősebb volt itt a helyzet, mint máshol Magyarországon?
Ozsváth Imre: A határ miatt sokkal erősebb. Időnként úgy érzem, hogy nem is szabad őket megölelni, mert az ölelés is fáj nekik. A szeretet is fáj, mert pontosan tudják, hogy ők azt nem érdemlik meg. Mégis valaki szereti, és úgy érzik, hogy ez egy olyan adósság, amit vissza kellene adni. Nagy nehezen tudtam leszoktatni a gyülekezetet arról, hogy ha elmegyek családlátogatásra, akkor ne adjanak pénzt, mert addig az volt a szokás. Mondtam, hogy nekem ez a dolgom, fogadjanak el így, hogy én szeretem ezt a népet, és van egy még magasabb rendű szeretet is, amit meg kellene tanulnunk. Azt, amelyik nem keresi a maga hasznát, hanem csak úgy szeret. Ha ezt megtanuljuk, akkor tudjunk megóvni a múltunkat és a hagyományainkat. Ez a konyhaépítési projekt is ezt a célt szolgálja, hogy amit tudunk, azt mentsük meg, adjuk át! Föltesszük a kérdést: Nagyi, te hogyan csináltad a lekvárt? Hogyan csináltad a perecet? Hogy sütöttétek a kenyeret? Hogyan főztétek be a bodzát, a hecserlit? Hogyan aszaltátok a körtét, almát? Melyik gyümölcs való az aszalásra? Melyik nem?
Fekete Ágnes: Most itt egy cseréppel borított fa oldalú szín alatt vagyunk a parókia mellett.
Ozsváth Imre: Így van! Azért gondoltuk, hogy ide lenne jó ezt a szabadtéri őrségi konyhát megépíteni, mert ez egy közösségi tér. A templomkertben az őrségi őshonos fákból oltottam gyümölcsfákat, és minden megkeresztelt gyermeknek van egy fája.
Fekete Ágnes: Jaj, de jó! Megnézhetjük?
Ozsváth Imre: Ha elmegyek a családhoz, megnézem a kertet, és ha van benne ősi fajta, amely rezisztens és őrségi, akkor abból hozok egy oltóágat, beoltom. Két-három év múlva a fa már gyümölcsöt terem. És akkor azt tudom mondani: Téged gyökerek kötnek ide. Életed gyökerei és ez a fa is. Ez a tiéd. Mint ahogy a templom is a tiéd, a templomkert is a tiéd. Legyen ez mindörökre így! Te idetartozol. Ebben az odatartozásban látom én a lelki hovatartozás modelljét, mert ha dolgainkban, gondolatainkban, cselekedeteinkben, hagyományainkban kötődünk valahova, akkor sokkal könnyebb hitben is megélni ezt a kötődést.
Oda megyünk, amelyik most terem.
Fekete Ágnes: Ez kinek a fája?
Ozsváth Imre: A gyülekezetünkből, Szomorócról származó Soós Kálmán unokájának megkeresztelésekor ez a rendkívül ritka pergamen körte lett a kiválasztott fa.
Fekete Ágnes: Megkóstolhatom?
Ozsváth Imre: Meg bizony! Ez a fa Soós Lehel fája, amely segít emlékezni. A keresztelőn itt volt a nagyapa, a nagymama, az egész család. Most már jó lenne, ha lejönnének és ennének a fáról, mert érik.
Ezt a finom batul almafát legújabban tavaly oltottam. Amikor eljön az ideje nem sokára teremni is fog. Ez az Őrség egyik csodája. Olyan illata van! Beteszel négyet-ötöt a szobába és nincs olyan illatosító, ami annál csodálatosabban illatosítaná a szobát. Gyönyörű szép sárgás pirosas színe van, és hosszan eláll. A batul, egy ősi fajta. Együtt van velünk már a honfoglalás óta, és 1200-ban le is írták. Vannak olyan fajták, amelyeket angolnak neveznek, meg franciának. Attól angol, hogy az angolok már akkor egy véka ilyen pergamen körtéért két szekér szénát adtak. Nem volt ilyen-olyan gyári édesség, hanem volt a Jóisten kertjében a körte. Lejegyzik, hogy a Parker pepin alma, angolfajta. Az egy magyarfajta csak angolok anyakönyvezték, és ezért angolnak számít. Én mindig úgy vagyok vele, ha a Jóisten nekünk adott, akkor nekünk is adni kell. Minket megáldott a Jóisten itt az Őrségben nagyon sok mindennel. Annyi mindennel elhalmoz bennünket, amiért nekünk semmit nem kell csinálni. A gombát nem kapáljuk, csak össze kell szedni. Egy kicsi édenkert. Itt csak egy dolgunk van: Istenre figyelni, és akkor észrevesszük a másikat is. Aki itt is pörögni akar, hát, az unatkozik. Aki elcsendesedni akar, itt megtalál hozzá mindent.
Érdekes, hogy itt élünk az Őrségben, a kis falvakban, és a fiatalság már úgy él, és úgy viselkedik, mintha egy nagyvárosi közegben lenne. Mindenkinek ott a telefon a zsebében, azt bújják reggeltől estig. Mentsük át azt, ami jó! Ne arra koncentráljunk, hogy hány sebből vérzünk, hanem ez már meggyógyult, az is meggyógyult, és az sem vérzik már, és egyre jobban tudunk egymás szemébe nézni, egyre jobban kialakul a közösségünk, egyre jobban el tudjuk fogadni egymást. Ez a hit ajándéka. De azért ismerik egymást, azok is, akik vágták, azok is, akik varrták, azok is, akik gyógyítgatták a sebeket. Tehát itt mindenki mindenkit ismer, és mindenki mindent tud. Nincs más mód, mint krisztusian szeretni. Ez az egyetlen gyógyszere az Őrségnek, és ezeknek a határmenti településeknek, nemcsak az elmúlt átkos rendszerben nyírtak ki és felejtettek el teljesen, hanem az új időben sem foglalkozunk vele, holott teljesen világos, hogy a határmenti negyven-ötven kilométeres zónában lévők, halálraítélt települések voltak. Azzal még mindig adósak vagyunk, hogy ezeket a településeket meggyógyítsuk, mert jó idejönni az Őrségbe.
Fekete Ágnes: Tényleg jó!
Ozsváth Imre: Ehhez meg kellene teremteni azokat a körülményeket, amelyek széppé teszik az itt tartózkodást. Amikor Isten az Éden-díjas Őrségbe elhelyezi az embert, azt mondja: műveld és őrizd! Tehát mi nem természetvédelem sújtotta terület kéne, hogy legyünk, hanem egy olyan természetvédelem alatt álló Édenkert, ahol az ember megismeri a feladatát, a küldetését, megismeri hozzá az erőt, megismeri azt az adományt, amit csak Istentől kaphat. Rácsodálkozunk arra, hogy ennyi balsors után, még mindig ilyen tud lenni egy vidék.
Fekete Ágnes: Látom, betonoztak. Mi lesz itt?
Ozsváth Imre: Egy szabadtéri konyha készül. Lesz egy lekvárfőző helyünk, egy sütőkemencénk, amelyben télen a híres őrségi sonkát is lehet füstölni. Sütünk kenyeret, őrségi perecet, lángost. Megmutatjuk, hogy az őseink hogy csinálták. A gyülekezetem veleméri részében minden évben perecsütő fesztivál van, mert a perec egy őrségi szimbólum.

Hökkönsült perec


Fekete Ágnes: Hány falu tartozik az egyházközséghez?
Ozsváth Imre: Velemér, Gödörháza, Magyarszombatfa, Kerca és Szomoróc. Valamikor, ha valahol gyermekké formálódott a szerelem, ott kereszteléskor perecsütés volt. Nagyon finom és szép, roppanósra, gyönyörűre tud sülni. Az őrségi perec olyan, mint egy koszorú. Az első szó, amin nagyon el kellett gondolkodnom, amikor idekerültem az a hökkönsült perec volt. Meg kellett tanulnom, hogy a felmelegített kövön, a hő kövön sült perecet hívják így. Természetesen hozzátartozik az Őrséghez a beépített sparhelt, redlivel, sütőtoronnyal, amelynek a legfelső foka a vízmelegítő. Ott mindig volt egy kis meleg víz. István király óta tudjuk, hogy felmentést kapott a templomba járás alól az az ember, aki otthon, a sparheltben a tüzet őrizte. Azon szoktam mosolyogni, hogy rendben van az István királyi törvény, de nem azt mondja István király, hogy az egész család rakja a tüzet vasárnap délelőtt, hanem csak egy ember. A sparhelt a központi része a családi életnek. Én úgy gondolom, ha valaki ide lejön, akkor nem feltétlenül rántott húst kellene ennie, mert az bécsi. Ha az Őrségbe jövünk, akkor mutassuk meg azt, hogy mi mit tudunk adni. Én a legjobban a vargányalevest szeretem hajdinával, vagy egy vadpörköltet dödöllével.
Fekete Ágnes: Itt lesz a sparhelt?
Ozsváth Imre: Igen, és mellette lesz az aszaló. Az öreg Salamon Imre bácsi, a kályhaépítő mester úgy mondta: Göcsejbe csak épp a bódog meg a bódogtalan aszalt. Mindenki aszalt. Jó ára volt. Ő tizenhét évesen nyolc cserényes aszalót épített. Hála Istennek, hogy még él, és meg fogja csinálni az aszalónkat. Ma gyümölcs chipsnek nevezik, és jó drágán lehet megvenni az aszalt gyümölcsöket. A felfújt zacskóban soknak látszik, de amikor kinyitod, éppen csak pár darab. Meg lehet csinálni, és nem kell boltba menni érte. Csak le kell hajolni azért, amit a Jóisten odatett a kertünkbe, meg is őrizte, és ha abban a nagy örömben részesültünk, hogy föl is vehetjük, hát akkor vegyük föl, szeljük föl szépen, aprítsuk és aszaljuk meg. Őrségi gombákat is lehet aszalni.
Fekete Ágnes: Itt a faasztalnál ezt meg is lehet tenni?
Ozsváth Imre: Így van! Amikor annak ideje van, mert mindennek ideje van. Nem a besavanyodott hit a fontos, hanem a megelevenedett hit. Jézus azt mondja: szükség néktek újjászületni. Az újjászületés nemcsak a hitbeli újjászületést jelenti. Nem maradhatunk ugyanolyanok. Egészen másképp kell gondolkodnunk, magas fokon kell égnünk és szeretnünk, közösséget alkotnunk. Miért vagyunk ilyen savanyú keresztyének? Jézusnak igaza van újjá kéne születni. Amikor idejöttem, megkérdeztem, Irénke nénit, hogy mi a véleménye a prédikációimról. Azt mondta: "Drága Tiszteletes úr, maga olyan szépen beszél. Biztos, hogy itt ollan nincs az egész vidéken, mint maga. Csak nem értek belőle semmit." Azt feleltem: Irénke néni, ez nem a maga hibája. Ígérem, érteni fogja. Aztán még jobban mosolygott, mert rájöttem, hogy ha valaki nem tud angolul, hiába beszélünk neki angolul. Mi megtanultunk másképpen beszélni. Itt meg kell, ragadjunk minden olyan dolgot, ami közelebb viszi az embereket Istenhez. Már nem a számmisztika ideje van, hogy hányan vagyunk? Hányan voltak? Mennyien fordultak meg? Tele templom, üres szív, vagy tele szív és két-három ember? Melyiket választod? Én úgy gondolom, hogy tele szívet, és teljesen mindegy, hogy hányan vannak. Ha ezt meglátja az ember, akkor úgy érzi, hogy abból valamit tovább kell adni, mert ha nem, szétvet.

Hírek
Lelkigondozói asszisztens és szaklelkigondozó szakirányú továbbképzés indul ősszel a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán. A négy féléves levelezős képzésre augusztus 15-ig lehet jelentkezni. (http://www.kre.hu/htk/ )

A Dunamelléki Református Kántorképző Tanfolyam Záróhangversenyét augusztus 4-én, szombaton 10 órakor tartják Budapesten, a Kálvin téri református templomban. Az alkalmon Pecsuk Ottó hirdeti az Igét.

A CoroPiccolo Karlsruhe ad koncertet augusztus 3-án, pénteken 18 órakor ugyancsak a Kálvin téri templomban.

Dr. Varga László ad orgonahangversenyt augusztus 6-án hétfőn 19 órától Miskolcon, az Avasi műemlék templomban.

Tizenötödik alkalommal rendezik meg a Crescendo Nyári Akadémiát augusztus 1. és 13. között Tokajban. Előadásokkal, koncertekkel, utcazenés programokkal várják az érdeklődőket a város különböző pontjain. Többek között a Crescendo művész tanárai adnak hangversenyt augusztus 4-én, szombaton 20 órakor a zsinagógában. A vasárnap 10 órakor a református templomban lesz zenés istentisztelet, 20 órakor pedig kreatív istentisztelet ugyanott.

Panyolán rendeznek fesztivált augusztus 2. és 4. között, ahol sok koncert, és néptánc bemutató is lesz. A PanyolaFeszt kertében kerékpáros örökségtúrát szerveznek a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei középkori templomok megtekintésére. A túra augusztus 4-én, szombaton reggel fél nyolckor indul Panyoláról és este ugyanoda tér vissza.

Fekete Ágnes áhítata:

Esőcsepp (KJ)


"Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!" Zsoltárok 46,11

Vajon hogyan szól hozzánk az Isten? Szerintem ezt a kérdést még azok is felteszik, akik nem hisznek. Mi az útja módja annak, hogy valaki meghallja az égi hangot? Az igaz válasz erre az, hogy nemcsak szavakkal, hanem a csönddel is beszél az Isten. Sőt, vannak olyan időszakok, amikor nincsen semmiféle szó, ami elhatol az emberhez, csak a csönd. A Bibliában többször is olvasunk ilyenekről. Ott van például Ábrahám, akitől azt kéri Isten, hogy áldozza fel a fiát. Ábrahám nem szólt egy szót sem. Értetlenül ment, és tette, amit elvártak tőle. Micsoda csend lehetett ott Ábrahám és Izsák között! Ezt a némaságot aztán Izsák törte meg, amikor megkérdezte: Apám, itt van a kés, itt van minden, ami egy áldozati istentisztelethez kell, de hol a bárány? Hol van az a közvetítő állat, amelyben megjelenik Isten iránti tiszteletünk? Ábrahám nem tudott mást válaszolni csak ezt: Majd megadja azt is az Isten! Nem válaszolt igazán, hanem Istennek adta át a kérdést. Maradt a csend. Ebből a csendből született meg a válasz, ami először is egy gesztus volt, mert Isten adott áldozati állatot Izsák helyett. Ezután jöttek csak a szavak. Isten ugyanis szövetséget kötött Ábrahámmal, Izsákkal, és utódaival. Megparancsolta, hogy soha embert ne áldozzanak, hanem bízzanak benne.
Isten szövetségének a szava a csendből és a tettből született. Isten első szava nem maga a szó. Ha ezt nem értjük, akkor bezáródunk és farizeusokká válunk, akik csak ismételgették megtanult szavaikat. Akkor elvárásokat támasztunk, egy szépen bekeretezett világot gyártunk, de elveszítjük az élő Istennel való kapcsolatot.
Az első dolgunk mindig az, hogy elcsendesedjünk, mert csak így ismerhető fel az Isten. Csak a csendben szólalhat meg. Csak befogadó közegben, mint valami hullámokat felfogó térben képes megszólalni. Ma a protestánsok különösen is elvesztek a szavak erdejében. Persze, valóban fontosak a jó időben, pontosan elmondott Ige. De ha nincs a szavak mögött csend, akkor olyanok ezek, mint a fedezet nélküli pénz. Egy darabig még elhiszik az emberek, hogy érnek valamit, de elég gyorsan kiderül, hogy üres papírfecniket tartanak a kezünkben, amiket bárki nyomtathat. Szavaink arany fedezete az Isten előtti csendünk. Mert ilyenkor nem akarunk semmit elérni. Nem akarunk megmagyarázni dolgokat, csak Istenben szeretnénk létezni.
Ez pontosan úgy van, ahogyan egy családban. El lehet magyarázni azt, hogy hogyan szeretjük egymást. Össze is lehet veszni, de amikor baj van, és átölelem a másikat, akkor pontosan tudom, hogy erre alapozhatok minden további megbeszélést. Ha viszont ez nincs, csak beszélünk, akkor szerződéseket ugyan köthetünk, de azoknak nem sok értelmük lesz. Formálisan egybetartanak valamit, amiben nem érzem magam otthon. Ugyanígy van ez az Istennel. Ha nem tudom, hogy csendben átölel az Isten, akkor nyugodtan beszélhetek, de ezek csak szavak maradnak. Mustó Péter lassan bestsellerré vált könyvének a címe ez: Csendben születik az élet. Ez így van! Nem szavakból, nem megmagyarázásokból, nem a szétválasztó elemzésekből, hanem az Isten előtti, a létezésünkhöz visszataláló csendben születik az élet. Ezért adja meg az Úr, hogy Csendesedjünk el, és tudjuk meg, hogy Ő az Isten! Ámen.


www.tebennedbiztunk.hu - 2009 - Minden jog fenntartva