Református Félóra
"Tebenned bíztunk eleitől fogva..."
Református Félóra - 2017. április 19.
(részlet a műsorból)

"Mikor aztán megebédeltek, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-e engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat!" János 21,15

Jézus ezzel a húsvéti kérdéssel azt mondja el először, hogy a szeretet kérdése visszavezet minket a gyerekkorba, szüleinkhez. A szeretet az eredetünk kérdése. Szeretethiányunknak története van. Oda vezet bennünket, ahonnan jöttünk. Simon, te, aki Jóna családjában nőttél fel, akit ebbe a környezetbe helyeztelek, aki minden bizonnyal rengeteg kudarcot éltél át Jóna mellett, szeretsz-e engem mindennél jobban? Alig van ember, aki nem mondaná el manapság, hogy mennyi sérülést szerzett gyerekkorában. És tényleg így van. A szüleink által meg nem oldott konfliktusokat cipeljük magunkkal, és ha nem tudjuk megoldani, akkor majd a gyerekeink is viszik tovább, és ez a szeretethiány, ez az egész nagy baj csak adódik tovább nemzedékről nemzedékre. Hány dráma, hány filmsorozat szól erről! A szülők megoldatlan lelke, a szülők képtelensége a szeretetre vándorol nemzedékről nemzedékre, mint valami végeláthatatlan átok sor mennek a dolgok Jónáról Péterre, és így tovább.
De most megállít bennünket is Jézus: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem sokkal jobban, mint bárkit? Tudsz-e kapcsolódni ahhoz a szeretethez, amely nem földi, nem ilyen adok-veszek stílusú, nem arról szól, hogy megjátszom magam, hanem az a szeretet, amit a kezem sebeiből látsz. Szeretsz-e engem mindenkinél jobban?
Ez azt jelenti, hogy a szeretet először is értékrend kérdése. A szeretet először is sorrend. És ha a szeretetünkben nem Isten van az első helyen, akkor képtelenek vagyunk kiszállni ördögi köreinkből. Jézus ezt kérdezi tőlünk: ki akarsz-e lépni azokból a körökből, amikre rá lettél állítva?
Itt Jézus a lehető legmagasabbra teszi a lécet Péter számára: Szeretsz-e engem mindenkinél jobban, és nem embereket kedvelő, hanem isteni szeretettel?
Pétertől akkor kérdezi ezt, miután háromszor megtagadta őt. Egy hatalmas kudarc után van. Úgy tűnik, hogy Jézus számára a kudarcok alkalmas terepet jelentenek az életváltozásra. Szükség van a kudarcokra - ott tudunk tükörbe nézni. Ilyenkor alakul ki az értékrendünk! Ilyenkor derül ki, mi a fontos, mi az értékes nekünk. Péter Jézus kemény kérdésére ki tudta mondani: Igen Jézus, én kedvellek, emberi szeretettel szeretlek, de nem tartok ott, ahol kellene... Belenézett a tükörbe, és megmondta, itt tartok. A szeretet nem ott születik meg, ahol szépen mosolyognak, ahol sokat tesznek, hanem ott, ahol leveszik az emberek a maszkjaikat. Isten megáldja ezeket a tisztázó döntéseinket! Megáldja, ha az Ő értékrendje mellett döntünk! Adja Isten, hogy engedjük magunkat formálni! Ámen.

A MŰSOR SZÖVEGE
www.tebennedbiztunk.hu - 2009 - Minden jog fenntartva