Tebenned bíztunk eleitől fogva... főoldal | hírek | áhítatok | archívum | imádságok böjtre | üzenőfal | adatvédelem | kapcsolat

2018. november 20.

Az élet szobrászata

"Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Maradjatok én bennem, és én is ti bennetek... " (János evangéliuma 15,1-5)

Szőlőhegyen lakom. Ma már kevés lugas található itt, de azért még mindig a szőlő ritmusában élünk.
Ilyenkor, novemberben már csend van. De a tavaszi napforduló környékén kérges kezű emberek jönnek a busszal, hogy elkezdjék a metszést. Aztán hatalmas permetezőgépekkel járkálnak, majd a hegyről szállingóznak lefelé a kézben a kosarak. A bor, az pedig valahogy titokban készül errefelé. Aztán jön a kóstoló.
Ilyen a szőlő, az egész évet átíveli. A történelem kezdete óta műveli az ember. Az egész világ harmóniáját megjeleníti ez a gyümölcs.
Néha elhaltnak tűnő részek, szőlőtőkén nőtt hosszú vesszők képesek akár száz méterre is elvinni a táplálékot a rügyekhez. Ebben az áramlásban van benne Jézus szerint az ember, ha hozzá kapcsolódik. Ő a szőlőtőke, mi a vesszők.
A vesszőket pedig vissza kell metszeni. Ez jelenti egyrészt az elhalt ágakat levágását, másrészt az ép ágak visszavágását. A nem működő, életet nem hozó dolgokat ki kell vetni, amire pedig szükség van, azt szabályozzuk. Ez egyfajta biológiai szobrászat. A „megtisztítás” művészete.
Állítólag Michelangelo egyszer egy márványtömböt látva azt mondta: Egy angyal van a kőbe bezárva. Ki kell szabadítanom. Ha Krisztus életáramában maradunk, akkor ő egyre erőteljesebb áramlásra szabadíthat fel minket. Amikor metszik a szőlőt, akkor könnyezik a vessző. Sokszor hosszú napokon át víz csöpög a sebből. Így megszakad az áramlás a fölösleges ágak felé. Azok, a tőkéről leválva meghalnak. De ezt még a szőlő is meggyászolja, és ekkor szinte felébred álmából. Ez a „gyász” a tápláló, édes gyümölcs záloga. Egy nagy, szabályozott és körkörös mozgásról van szó, amely elindul a tőkéből, és a Gazda örömére, táplálására történik. Valami mélységes közösségben, isteni áramlásban vagyunk mindnyájan. Sőt, ennek a cselekvői vagyunk, hiszen a tőke és a szőlősgazda nem teremnek gyümölcsöt, hanem csak az ágak, azaz mi. Isten az életet azért alkotta meg, hogy általunk, emberek által gyümölcsöző és szép legyen. Ehhez van szükség arra a fájdalmas mozdulatra, ami egy ágra azt mondja: nem kellesz. Élni azt jelenti, hogy választani, lemondani, elesni és felkelni újra. Az élet döntés. Ha szőlővesszők vagyunk, akkor sok minden történhet, de benne maradunk az isteni áramlásban, és azt, aki elindított mindent így szólíthatjuk:
Uram had éljek benned! Ha bármerre járok, had találjam meg mindig az élet helyét.
Uram, had maradjak benned, hogy gyümölcsöt hozzak. Had mondjam a jó hírt akkor is, ha zárt szívekkel találkozom, akkor is, ha megvetés vár.
Uram, szeretnék benned maradni, és mindig megtalálni az erőt, hogy folytassam.
Szeretnék benned maradni, és ezzel az örök jelenben. Benned maradva a szomorúvá merevedett arcok kisimulnak, és elmosolyodnak.